Ha röviden akarnék válaszolni a kérdésre, akkor azt mondanám, mert a kétévesek a nem alváshoz értenek a legjobban! Vagy mert túl világos van, vagy túl sötét, vagy szörnyek vannak a szobában, vagy ő maga hiszi magát szörnynek, és ez olyan halál vicces, hogy muszáj játszani. A kifogások sora végtelen, és egyén- valamint huncutságfüggő.
És lássuk be, egy 2-3 éves gyerekkel nem egyszerű konstruktív vitát folytatni, meg úgy általánosságban semmilyet. Hiába a rutin meg az évek, simán kifog rajtunk még akkor is, ha csak egy szót használ: NEM. Bármit ajánlasz neki, akármilyen módszerrel próbálod rávenni, annál nagyobb lesz benne az ellenállás. Így aztán egyet tehet az ember, kizárja a külső tényezőket, aztán ha az megvan, majdcsak győz az idő múlása és a fáradtság.
Nem akarom megmondani a frankót, mert nem vagyok szakértő, csak egy anya egy rosszul alvó kisfiúval. És arra gondoltam, összeszedem nektek azokat az okokat, amiket. bármilyen rutinos vagyok is, újra és újra figyelmen kívül hagyok, aztán meg csodálkozom, hogy csak ennyi volt a megoldás. Többnyire azért, mert mivel egyszer már beváltak és megoldottam őket, azt hiszem, többé nem jöhetnek elő. Pedig dehogynem.
