Mitől lesz egy lakásból otthon?
Biztos vagyok benne, hogy erre a kérdésre mindenkinek van egy szubjektív válasza. Ez is legalább annyira függ az egyéni ízléstől mint a szépség megítélése. Én most azt szeretném veletek megosztani, hogy számomra mitől lesz hangulatos egy otthon, mitől lesz igazán otthonos.
Én is, mint a legtöbb anya, nyomon követem a gyermekem fejlődését. Utána nézek az interneten mennyi idősen mit kell tudnia. Így volt ez a mozgásfejlődéssel, és így van ez a beszéddel is. Szerencsére a fiam ebben a tekintetben a koránál fejlettebb, hiszen augusztusban töltötte a két évet, és gyönyörű hosszú mondatokban beszél. Ennek kapcsán úgy gondoltam, időről időre megosztom veletek azokat a cukiságokat, amiket mond, hátha más is olyan jókat derül majd rajta, mint mi.
A gyermekáldás csodája, illetve gyermekszülés képessége elvitathatatlan a nőktől. Egy ici-pici emberpalántát hordozni kilenc hónapig, majd életet adni neki az egyik legfantasztikusabb élmény, amiben az embernek része lehet. Mindegy, hogy császárral születik, vagy természetes úton, egyik sem jobb, vagy könnyebb a másiknál. Az pedig, hogy ezután ez a pici élőlény tőlünk függ, a mi gondoskodásunktól, a mi törődésünktől, nagyon nagy felelősséggel ruház fel.
Ennyi volt – mondja a fiam, amikor vége van a mesének, amit olvasok neki. Most én is ezt mondom, négy héttel az ovi kezdése után. Bárcsak ez is mese lenne, de annak is rossz. Ez a valóság, és nem épp szívderítő. Négy hét alatt elég sokat láttam, tapasztaltam ott, és köszönjük szépen, elég is volt.
Mindannyiunk életében vannak nehézségek akár párban élünk, akár egyedül. És bár egy gyermek születése a legnagyobb csoda, amit ember megélhet, kár lenne tagadni mennyire kibillenti az addig megszokott egyensúlyt. Nem beszélünk ugyan róla, de mind tudjuk, akik szülők vagyunk, hogy teljesen más dolgok élveznek prioritást, mint annak előtte, és ennek bizony áldozatául eshet a kapcsolat is. Egyáltalán nem egyszerű az anya-feleség-háziasszony háromszögben lavírozni kialvatlanul, tele kétségekkel, olykor segítség nélkül. És bár az apukák nem szültek, így ők legalább a hormonok felbolydulásától mentesülnek, az ő helyzetük sem könnyebb. Az ő vállukat másfajta felelősség nyomja.
Ezt jártuk körbe szakértőnk, Pappné Szabó Anita párkapcsolati coach, házassági tanácsadó segítségével.
Az, amitől tartottam, és amit oly sokszor hallottam már másoktól, hétfőn nálunk is bekövetkezett. De amiről olyan könnyű kívülállóként véleményt mondani, abban legalább olyan nehéz állást foglalni, ha benne vagyunk. Ez pedig a sír a fiam, mégis azt tanácsolja az óvónő, hogy menj ki.
Úgy gondoltam, rendhagyó témáról írok most. Egy filmről. Egy olyan filmről, ami évek óta nagy kedvencem, és mint ilyen, ezerszer láttam már. És bár anyaként még nem néztem újra, mégis tudom minden jelenetét, a zenét, az ikonikus mondatokat benne. Ez a film pedig az Édesek és mostohák címet viseli magyarul, angolul pedig Stepmom a címe. Aki ismeri, szereti, annak nem kell bemutatnom, miről szól, aki nem ismeri, annak írnék róla néhány szót. Sajnos spoiler nélkül nem lehet úgy bemutatni, hogy érthető legyen, miért pont erre esett a választásom. Tehát vigyázat, SPOILER!
Őszintén szólva azt gondoltam, hogy piszok nehéz lesz a beszoktatás. Még mindig nem vagyok meggyőződve teljesen az ellenkezőjéről, de eddig sokkal gördülékenyebben ment, mint én azt vártam.
Szeptember 6-án kezdtük meg az újdonsült ovis és anyukájának beszoktatását. Előtte pénteken volt az első szülői értekezlet, ahol elmondták a menetrendet, a csoport felépítéséről, napirendjéről beszéltek. Érdekes lesz megtapasztalni immáron szülőként azt a világot, amit egyszer gyerekként már átéltem, végigkísérni a fiamat ezen az úton, és remélni, hogy hasznos támasza, segítője tudok lenni.
Március végi nap volt, amikor fenekestül felfordult kicsiny kis életünk. Szokásos napi rutinunk zajlott, amikor jött a telefon, hogy megkaptuk álmaink lakását. Ott álltunk kis lakásunkban az oviba frissen beíratott másfél évessel, egy új lakás ígéretével és anya egyre őszülő fejével.
Mindenkivel megesik néha, hogy elcsúszik
az idővel, vagy nem úgy jön ki a lépés, aztán ott toporog a család, hogy
éhesek, az ebéd pedig nincs kész. Ennek orvoslására találtam ki, hogy
hétköznap, amikor a férjem dolgozik, csak olyan ételt vagyok hajlandó
elkészíteni, ami gyors, egyszerű, finom, és két napra is elég. Így mindenki
jóllakik, én pedig megspórolom a stresszt, amivel egy 5 fogásos ebéd
elkészítése járna. Szoktam olyat is, de csak akkor, ha nem kell kapkodnom. Azt
ugyanis rettenetesen utálom. Azt még hozzátenném, hogy az ételeink bababarátok,
ami azt jelenti a férjem szerint, hogy sótlan (a gyerek nem ehet túl sósan,
fűszeresen). Igazából olyan alapanyagokból áll, amit már ehet. Lévén két éves,
ez kábé mindent jelent kicsit kevesebb fűszerrel, olajjal, nem csípős, szóval
bababarát.
A következő receptet egy ősrégi receptes
füzetben találtam egyik nap, mikor nem tudtam, mit főzhetnék. Gondoltam, kipróbálom. Az volt odaírva, hogy előkészítési idő 30-40 perc. Ez igaz is, ha
egyedül készíti elő az ember. Ha viszont a kisember segíteni akar, márpedig
akar, és ki tudna neki ellenállni, akkor lehet akár 1 óra is. Cserébe sokkal
finomabb, hiszen az ő kicsi kacsói mossák meg a krumplit, és adogatják.
Íme tehát a recept:
1-2 kg krumpli
3-4 fej hagyma
3-4 paradicsom
bacon szalonna
Ezeket megpucoljuk, megmossuk, felkarikázzuk. Egy tepsibe öntünk kis
olajat, arra rátesszük a krumpli karikákat, rá a hagyma, rá a paradicsom, majd
a bacon. Előmelegített sütőben lefóliázva 30-40 percig sütjük, aztán fólia
nélkül 10 percig. Kész is van!
Mi nagyon szeretjük, mert tényleg gyors, nagyon finom, nem száraz, és
könnyű, nem telíti el a gyomrunkat.
Ahogy a bemutatkozásban írtuk, én Bécsben élek a férjemmel immáron hetedik éve. Gyönyörű város, és sorozatban nyeri a Világ legélhetőbb városa címet. Nem véletlenül. Bár úgy tudom, idén pont nem nyerte meg, nagyrészt a Covid miatti felfordulás miatt. Szóval ennek a gyönyörű városnak egy kevésbé gyönyörű szegletében, piciny lakásunkban fogant meg kis Manócskánk 2,5 évvel ezelőtt.
Köszöntünk az oldalunkon! Viki és Aliz, a Retus nélkül bloggerei vagyunk. Több mint tíz éve lettünk barátnők, még az egyetemről ismerjük egymást, és úgy alakult az életünk, hogy csupán néhány hónap eltéréssel egyszerre élhettük át a gyermekáldás csodáját. És bár elég messze élünk egymástól, Viki Bécsben, Aliz pedig Budapest agglomerációjában, mégis közösen próbáljuk meg kibogozni, mit is jelent anyának lenni és hogyan lehetnénk jobbak.
Mindkettőnk családja életében mérföldkőhöz érkeztünk, Viki kisfia betöltötte a második életévét, Alizé pedig hamarosan három éves lesz, így aktuálissá vált az ovi-bölcsi kérdés. És ahogy az lenni szokott a nagy mérföldköveknél, rengeteg kérdés fordult meg a fejünkben, amelyeket jó lenne másokkal is kibeszélni, tanácsot kérni, ötleteket meríteni, ki hogyan csinálja, mi alapján választott ovit így a Covid kellős közepén. A legegyszerűbb pedig erre, ha mi magunk teremtjük meg ennek a felületét.
Így hát gondoltunk egy merészet, és úgy döntöttünk, ezentúl nemcsak egymás között beszéljük meg az élet nagy dolgait, hanem a nyilvánosság elé is tárjuk. Hátha lesz valaki, aki egy-egy írásunkat olvasva magára ismer!
Szóval kedves olvasók, kérünk titeket, ne csak olvassatok, de osszátok is meg velünk a tapasztalataitokat, véleményeteket, beszélgessünk!
Retus nélkül semmi sem olyan tökéletes, mint ahogyan azt a mai világban láttatni szeretnénk. Minden tökéletlenségünk jól látható. Az összes szeplő, minden aprócska ránc, a szem alatti karikák... semmi sem marad elrejtve.
Így van ez ebben az Anya blogban is. Nem titkoljuk, mennyire nehéz néha az élet a legnagyobb kincseinkkel. Nem áltatjuk sem magunkat, sem titeket azzal, hogy gyerekkel az élet csupa móka és kacagás. Természetesen az is van benne, de sok-sok küszködés, nehézség, tanácstalanság is. Erről szól a Retus Nélkül.
Meg még sok minden másról, a fontosabb kérdésekről szakembereket kérdezünk meg, könyveket ajánlunk, megmutatjuk, hogyan főzünk mi és bemutatunk más anyákat, sorsokat is.
Viki a bécsi, Aliz pedig a Budapest környéki tapasztalatairól fog írni nektek.
© Retus nélkül, AllRightsReserved.
Designed by ScreenWritersArena
