Fodor Ákos: SUMMA
Minden megérint.
– Úgy látszik: sose nő be
a szívem lágya.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Aliz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Aliz. Összes bejegyzés megjelenítése
2021. október 21., csütörtök
2021. október 20., szerda
Miért nem alszik egy kétéves?
Ha röviden akarnék válaszolni a kérdésre, akkor azt mondanám, mert a kétévesek a nem alváshoz értenek a legjobban! Vagy mert túl világos van, vagy túl sötét, vagy szörnyek vannak a szobában, vagy ő maga hiszi magát szörnynek, és ez olyan halál vicces, hogy muszáj játszani. A kifogások sora végtelen, és egyén- valamint huncutságfüggő.
És lássuk be, egy 2-3 éves gyerekkel nem egyszerű konstruktív vitát folytatni, meg úgy általánosságban semmilyet. Hiába a rutin meg az évek, simán kifog rajtunk még akkor is, ha csak egy szót használ: NEM. Bármit ajánlasz neki, akármilyen módszerrel próbálod rávenni, annál nagyobb lesz benne az ellenállás. Így aztán egyet tehet az ember, kizárja a külső tényezőket, aztán ha az megvan, majdcsak győz az idő múlása és a fáradtság.
Nem akarom megmondani a frankót, mert nem vagyok szakértő, csak egy anya egy rosszul alvó kisfiúval. És arra gondoltam, összeszedem nektek azokat az okokat, amiket. bármilyen rutinos vagyok is, újra és újra figyelmen kívül hagyok, aztán meg csodálkozom, hogy csak ennyi volt a megoldás. Többnyire azért, mert mivel egyszer már beváltak és megoldottam őket, azt hiszem, többé nem jöhetnek elő. Pedig dehogynem.
2021. október 14., csütörtök
Hogyan közlekedj a városban – Könyvajánló
A Mit, Miért, Hogyan? könyveket azt hiszem, senkinek sem kell bemutatnom, szuper kis sorozat. Lehet használni böngészőként, lehet infókat gyűjteni belőle, és lehet akár mesét is szőni köré. Amiért mégis írok róla, vagyis kiemelten a Hogyan közlekedj a városban részről, annak az az oka, hogy kivételesen időtálló kis könyv. És itt nem csak a fizikai megjelenésére gondolok, mert úgy is elég masszív. A kis rontom bontom kisfiam már két éve intenzíven használja, és kutya baja, pedig akármilyen szomorú is, sok szép könyvet tett már eddig tönkre akaratlanul is. Hanem arra is, hogy mindig van benne valami új, amit eddig nem értett, vagy én nem gondoltam rá, hogy neki való információ.
2021. október 6., szerda
Különleges pillanatok
Amikor még csak álmodoztam a gyerekről, mindig úgy képzeltem, minden reggel az arcomon mosollyal fogok felkelni, mert tudom, hogy ő itt van nekem. Konkrét terveim lesznek majd arról, mit játszunk együtt aznap. Örömmel szaladgálok vele az udvaron, izgatottan főzöm a kedvenceit, és lesem a pofiján elterülő fültől fülig mosolyt. Minden nap megyünk játszótérre és mindegy, mennyivel ügyetlenebb lesz a többinél, én le sem veszem majd büszke tekintetem róla.
2021. október 1., péntek
Így (nem) jártunk mi bölcsibe
A bölcsőde néhány évtizede még nem volt ilyen égető kérdés, és ennek kapcsán nem is mindenütt volt rá szükség. Mára már azonban sok szempontból fontos, hogy legyenek bölcsik. A nehéz anyagi helyzet a családokban és az anyák magukra hagyottsága is indokolja, hogy 3 éves kor alatt is elhelyezzük valahová a gyereket.
Nálunk mindkettőről szó volt, amikor úgy döntöttünk, a kisfiunk 2. születésnapja után keresünk egy helyet, ahová beadhatjuk. Engem nem várt vissza a munkahelyem, mivel elég speciális a végzettségem, egyetlen út volt csak, elindítani a saját vállalkozásomat. Segítségem nem volt, a szüleim távol élnek és anyukám tartósan beteg, anyósomék pedig már idősek, nem igazán tudnak kapcsolódni a gyerekhez. Így aztán el kellett gondolkodnunk, mi is jöhet szóba. A közelünkben volt egy családi napközi, gondoltuk, megpróbáljuk akkor azt.
Bár ne tettük volna.
2021. szeptember 29., szerda
Dán diéta – első hét nap
Tinilányként, és még a húszas éveim elején is vékony voltam, aztán egy pajzsmirigy betegség következtében egyszer csak hízni kezdtem. Persze egy kisebbfajta sokként ért az egész, azt sem tudtam, milyen ruhákra váltsak, mi állna jól, mi az, ami előnytelen, és még sorolhatnám. Nem kertelek, hiszen az nem szokás a Retus nélkül oldalán, az egész önképem megváltozott, és az önbecsülésem odalett. Próbálom azóta is megtalálni önmagam ebben a megváltozott testben, és nem csak esztétikai okokból, hanem azért is, mert a súlytöbblet derékfájást és egyéb nehézségeket is előhozott. Természetesen a sportra is gondoltam, bár a lehetőségeim kissé korlátozottak, hiszen egy közel 3 éves nagyon eleven gyerkőc mellett kevés időm van erre. Azért hetente néhányszor 20-30 percre sikerül eljutnom az ellipszis trénerre, de úgy tűnik ez már kevés ehhez a 10-15 kg többletsúlyhoz.
Ezért is gondoltam valami jó kis fogyókúrára. Van már bevált diétám, egyszer majd arról is írok, az hosszabb időtartamú, és könnyebb is számomra, de most túl sok a családi ünnep az elkövetkező hónapokban, a bekuckózós évszakoknak pedig nem merek nekimenni ezzel a túlsúllyal. Így aztán, amikor a férjem szólt, hogy ő bizony belekezd a dán diétába, úgy döntöttem vele tartok. Egyrészt mert ő már többször lefogyott ezzel a módszerrel, másrészt pedig mert tudtam, ez csak 13 napot vesz el az életemből. Annyit pedig akár még féllábon is kibírok. (Ez elhamarkodott kijelentés volt részemről.)
Vannak kétségeim ezt a diétát illetően, meg azzal kapcsolatban is, bírni fogom-e egy majdnem 3 éves energiabomba mellett, aki nem enged 5 percre sem leülni, de azért nekiugrok.
Ha érdekel titeket, miként boldogultam vele, tartsatok velem, és mindjárt elmesélem.
(Naponta frissítem ezt a bejegyzést, hogy tényleg hiteles legyen, de csak az első hét nap után teszem közzé.)
2021. szeptember 24., péntek
Merengő
Arra gondoltunk, indítunk egy rendszeresen jelentkező sorozatot, amelyben megosztjuk veletek azokat az érdekes dolgokat, gondolatokat, amelyekbe belefutottunk az utóbbi időkben. Hátha ti is érdekesnek találjátok őket! Ez a Merengő. Vágjunk is bele!
Angelina Balerina – Nemrég kaptunk egy halom könyvet egy ismerősömtől. Az ő gyerekei már nem olvassák és ránk gondoltak, amiért könyvmolyként végtelenül hálás vagyok. Köztük volt egy Angelina Balerina könyv is angolul. Nem hittem, hogy ez tetszene egy kisfiúnak, meglepő módon mégis ez volt az első, amit kért, hogy olvassak fel neki. És nem fogjátok elhinni, miért. Mert volt benne egy kép, ahol Angelina és Henry elvesznek sötét erdőben és két fénylő szemet vélnek látni. Persze az első gondolatuk az, hogy szörny (a nagy macska), pedig csak az őket kereső Luie bácsikájuk lámpásai. Azóta is nagy kedvenc ez a könyv nálunk, és büszkén mutogatja mindenkinek, hogy ebben bizony szörny van, aztán gyorsan mindenkit megnyugtat, hogy nem kell ám félni.
Én óvom, védem itt minden félelmetes dologtól, erre kiderül, hogy így is talál olyat, amitől félhet. Nagyot nevettem. Hogy miért szeretnek félni a kicsik?
Szörnykorszak – Az előző pont kapcsán, akkor folytatom is ugyanazzal a témával, mint mondtam, most épp abban a korszakban van a gyerkőcöm, amikor mindenütt szörnyeket lát, sőt, eljátssza, hogy ő maga is egy szörny. Nem néz szörnyes mesét, mégis az erdei séta alatt, fényes nappal a szobájában és úgy általában mindenütt is szörnyeket vél látni. Sokat gondolkodtam azon, hogyan kezeljem ezt. Csípőből elsőre azt mondanám neki, nincs ott semmiféle szörny, de én is voltam gyerek, és nekem is volt ilyen időszakom, amire még élénken emlékszem. Semmit nem segített rajtam a felnőttek tagadása. Úgyhogy úgy döntöttem, úszom az árral, és inkább félig viccesen, de elzavarjuk a szörnyeket. Ez úgy tűnik bevált. Még mindig mindenütt szörnyeket lát, de már mosolyog az egészen és mutatja, hogy majd ő ellátja a baját. Nem biztos, hogy ez egy jó módszer, de nála bevált. Ti hogyan kezelitek ezt a korszakot?
Kognitív képességek – Ha már a múltkor írtam a Momnesiaról, muszáj írnom egy szuper oldalról is, ahol a mentális képességeinket fejleszthetjük játékos formában. Nem mondom, hogy könnyed játékokról van szó, sok esetben stresszesebbek, mint egy állásinterjú, ugyanakkor nagyon hasznosak. Én időnként meglátogatom az oldalt, és játszom egy kicsit. És persze mindig rádöbbenek, mennyi területen lenne jó fejleszteni magam. Ha nektek is van kedvetek kipróbálni, kattintsatok IDE, és játsszatok!
Hála – A pszichológusok nem győzik hangsúlyozni, mennyire fontos a felnőttek és a gyerekek életében a hála megélése. Csökkenti a napi stresszt, a negatív érzelmeket és megtanít az élet naposabb oldalára koncentrálni.
Egyébként engem személyesen is sok nehéz időszakból kimentett az, amikor egy-egy nehéz nap után sorra vettem azt, mennyi jó dolog is történt velem a nehézségek mellett. Éppen ezért, amikor olyan egy éves körül volt a kisfiam, akkor vele is elkezdtem ezt. Különösen akkor vált ez számunkra fontossá, amikor később elindult a dackorszak, és nagyon nehéz volt elaltatni. Esti mese után megkérdezem tőle, mi volt a legjobb dolog aznap, és bár még elég szegényes a szókincse, de ha máshogyan nem is, hangutánzókkal elmeséli, aztán én is elmondom, én mi mindenért voltam hálás. Nálunk ez nagyon bejött, mert utána mindig megnyugszik és könnyebben elalszik. Nem is beszélve arról, hogy este pozitív gondolatokkal zárjuk a napot, mindegy mennyire volt hisztis, vagy nálam hányszor szakadt el a cérna aznap. Van nálatok is esti rituálé? Meséljetek, van bevált módszeretek az esti "nem akarok aludni" ellen?
2021. szeptember 21., kedd
Ősz az erdő mellett
Gyerekkoromban nagyon szerettem az ősz hangulatát. Emlékszem, örömmel jártam iskolába, reggel még pulcsiban vagy kabátban indultam útnak, haza pedig már csak pólóban mentem. A kissé csípős reggelek, a nap különleges, kissé narancsba hajló színe, az illatok... mind-mind már az elmúlást idézték, de a természet még annyi szépséget rejtett magában.
Manapság sajnos, ritka a valódi ősz, éppen ezért gondolok minden évben arra, mennyire fontos, hogy ebből a régi édes-bús őszi hangulatból átadjak valamit a fiamnak. Lehet, hogy mire ő felnő és apa lesz, már csak ezekre az emlékekre hagyatkozva mesélhet a gyerekeinek hasonlóról. Így aztán, akárcsak tavaly, Anya idén is ámokfutásba kezd!
2021. szeptember 15., szerda
Anya haja égnek áll
Azt hiszem, mindenkinek vannak olyan ismerősei, akik bár a legjobb szándékkal, de folyton okoskodnak, tanácsokat osztogatnak, vagy időnként beszólnak. Az ember egy-egy ilyen hallatán azt se tudja, mit válaszoljon, annyira felkészületlenül éri, ezért összeszedtem párat, amikre így utólag már lenne frappáns válaszom. Ha eddig ezekkel még nem találkoztál, akkor azért, ha pedig neked is tele a hócipőd az ilyen beszólásokkal, akkor meg azért olvasd el!
2021. szeptember 10., péntek
Merengő
Sziasztok!
Arra gondoltunk, indítunk egy rendszeresen jelentkező sorozatot, amelyben megosztjuk veletek azokat az érdekes dolgokat, gondolatokat, amelyekbe belefutottunk az utóbbi időkben. Hátha ti is érdekesnek találjátok őket! Ez lesz a Merengő. Vágjunk is bele!
Mesemorzsa – Ez egy igazi kincsesláda! Nemrég fedeztem fel, pedig nem ma indult ez sem. Rengeteg régi és új mese van az oldalon. Mivel korosztály szerinti rendezés is van a blogon, könnyű a gyerkőcökre szabni, bár én most épp a verses mesékbe szerettem újra bele. Sütkérezem ebben a meseáradatban! Nem csak a kisfiam miatt nyitom meg naponta többször is a Mesemorzsát, hanem sok esetben a magam miatt is! Az oldalt ITT érhetitek el.
Momnesia – Ez a jelenség a Mom, vagyis az Anya és az Amnézia, szavak összetételéből kapta a nevét. Itthon kismama-elbutulásnak hívják, ami valljuk be, nem túl kedves név. Arról az állapotról van szó, amikor az anyuka sokszor alapvető dolgokat is elfelejt, keresi a szavakat, de azok csak nem jönnek a szájára. Kínos tud ez lenni, akár egy baráti társaságban van az ember, akár állásinterjúra megy. A hátterében nem a hosszabb-rövidebb szülés utáni elszigetelődés áll, hanem az agyi kapcsolatok átrendeződése. Mindez annak érdekében történik, hogy az anya ösztönei előtérbe kerülhessenek és jobban gondját tudja viselni a gyermekének. Bővebben ITT olvashattok erről a jelenségről.
Furfang – Nézzétek el nekem, hogy megint egy mesés témával jövök, de ahogy nap mint nap olvasom az állatmeséket, valami szöget ütött a fejembe. A legtöbb állatmesében ugyanaz a séma, bajba kerül, látszólag képtelen megmenekülni, nincsenek meg az adottságai hozzá, aztán hirtelen jön egy ötlet – felnőtt szemmel teljesen abszurd ötlet –, és tesz valami egészen elképesztő dolgot a megmenekülése érdekében. Túllép önmaga korlátain. Azon gondolkodtam, hogy a gyermekeink még hisznek ebben, hiszen ezt szívják magukba nap mint nap. Mi felnőttek viszont nagyon sokszor beleragadunk egy élethelyzetbe, összecsapnak a fejünk fölött a hullámok, sokszor nem látjuk a kiutat. Hová tűnik ilyenkor ez a gyermekként szinte az anyatejjel magunkba szívott rafinéria?
Lego – Tudtátok, hogy a Lego eleinte fajáték volt? Egy asztalosmester, Ole Kirk Christiansen kezdte el gyártani őket, és mintegy 15 évvel a cég elindulása után váltott át műanyagra. Ez azonban nem tetszett az akkori vásárlóknak, ezért egy időre be is kellett zárni a gyártósorokat. Csak jóval később Christiansen fia, Godtfred kezdett el újra foglalkozni vele. Nagy energiákat fektetett abba, hogy minden egyes elem tökéletesen passzoljon a másikhoz. Ez már meghozta számukra a hőn áhított sikert! Micsoda kitartás!
2021. szeptember 9., csütörtök
Hol nem volt kis mese
Egyszer volt, hol nem volt, az aupair-eken is túl,
volt egyszer egy édesanya, aki véletlenül sem púr.
Hét kis porontyával éldegélt honában
olykor boldogságban, máskor tébolydában.
(Az Apa hol volt, azt ne kérdezzétek!
Dolgozott, WoW-ozott vagy épp csak Wc-zett.)
A lényeg, hogy asszonyunk, az eszemadta,
küzdött nap mint nap, többnyire lemaradva.
A ház egész nap szaladt, ő meg utána,
néha már arra gondolt, beugrik a Dunába.
Mert a legkisebb folyton csak dúlt-fúlt,
nála a dackorszak piszkosul eldurvult.
A játékait folyton hajigálta,
Nem is csoda, ha hatodikat jól fejen találta.
Az bömbölt is már rögtön, hisz megtanulta,
Rá csak akkor figyelnek, ha bőg megvadulva.
Kicsi még a szentem, most kezdte az ovit,
Minden nap kap ott egy vagy két kis kokit.
Az ötödik... na az nem normális,
Ül a sarokban naphosszat és halandzsázik.
Zseninek mondják, de fene se tudja,
Bármit mondasz neki, rögtön van riposztja.
A negyedik cuki, nincsen baj vele,
A fejét az első épp a tálba nyomja bele.
Mi lelte őket, senki meg nem mondja,
Hisz az anyja figyelmét a harmadik elvonja.
Házit írna éppen, fogja is a tollat,
Hanem a gekkojuk ekkor odatolat.
Dühében csapkodná a kisállat fejét,
Miközben a negyedik rá prüszköli a tejét.
Az anyja rászólna, de erről lekésett,
Hiszen a második máris odalépett.
Az elsővel együtt nevelnék a többit,
De a verésen kívül nem csinálnak semmit.
Meg kell itt őrülni, gondolja az anya,
Mert ettől már neki égnek áll a haja.
Nyitná is a száját, hogy leüvöltse,
mikor az ajtó csapódik mögötte.
Hazaért az ember, és az összes pulya
Elhallgat, aztán már rohan is oda.
Anya is lehiggad, mivel nincs már vita,
Különben is nem hiába lett neki hét fia.
2021. szeptember 7., kedd
Énidő – Mert a mai anyák jó dolgukban már nem tudnak mit kitalálni
Nagyjából mindenki igényli, mégis rengetegen ekézik az egészet. Különösen a gyermektelen nők vagy az idősebb generáció szereti fennen hangoztatni erről a véleményét. Szerintük nincs szükség rá, mert anyáink idejében sem volt. Ez a mai anyukák heppje, mert lusták, vagy önzőek. Megszülik azt a kisgyereket, aztán meg panaszkodnak, milyen nehéz az életük. Pedig sokkal könnyebb manapság, mint régen, például nem kell pelenkát mosniuk (amiért őszintén mondom, mérhetetlenül hálás is vagyok). Főzniük se kell, ha nem akarnak, annyi helyről rendelhetnek. És a férjük se vár el tőlük annyi mindent, mint a régiektől.
Ezt hallgatva komolyan én is úgy érzem, mi a fene bajunk van nekünk? Az életünk egy valóra vált álom, a férjeink mind imádnak bennünket, akár főzünk, akár nem, nincsenek felénk elvárások! Nincs is más dolgunk egész nap, mint mosolygó pirospozsgás totyogókat ölelgetni és a játékaikat tologatni ide-oda! Vagy nem?
2021. szeptember 5., vasárnap
A szakértő válaszol – Óvodai beszoktatás
Egyszerre várjuk és rettegünk tőle, hiszen fontos mérföldkő gyermek és szülő életében is az óvodai beszoktatás. Anyaként tele vagyok szorongással, vajon hogy viseli majd a fiam az elválást, a sok új szabályt, az új környezetet? Kedves lesz hozzá az óvó néni, megérti majd azt a mérhetetlen mozgásigényét, ami miatt sokszor nem tud megülni a fenekén? Szeretni fogják a többiek? Sokat sír majd az elején? És én hogyan tudok elég kemény maradni, hogy ne lássa, mennyire megvisel az egész?
Sokáig lehetne még folytatni a sort, mennyi szorongással jár ez egy anya számára, de most nem teszem, hiszen – bár felnőttként engem is megvisel – sokkal hangsúlyosabb az, amit egy gyermek él át, amikor kilép az otthona megszokott, biztonságot árasztó falai közül és egy egészen más közegben kezd el szocializálódni.
Éppen ezért arra gondoltam, meghívom egy virtuális kávéra az egyik kedves pszichológus ismerősömet, Dobosné Bús Ágnest, adjon pár tanácsot, hogyan tudnám mindkettőnk számára megkönnyíteni ezt az időszakot?
2021. szeptember 4., szombat
Köszöntünk a Retus nélkül oldalán!
Sziasztok!
Köszöntünk az oldalunkon! Viki és Aliz, a Retus nélkül bloggerei vagyunk. Több mint tíz éve lettünk barátnők, még az egyetemről ismerjük egymást, és úgy alakult az életünk, hogy csupán néhány hónap eltéréssel egyszerre élhettük át a gyermekáldás csodáját. És bár elég messze élünk egymástól, Viki Bécsben, Aliz pedig Budapest agglomerációjában, mégis közösen próbáljuk meg kibogozni, mit is jelent anyának lenni és hogyan lehetnénk jobbak.
Mindkettőnk családja életében mérföldkőhöz érkeztünk, Viki kisfia betöltötte a második életévét, Alizé pedig hamarosan három éves lesz, így aktuálissá vált az ovi-bölcsi kérdés. És ahogy az lenni szokott a nagy mérföldköveknél, rengeteg kérdés fordult meg a fejünkben, amelyeket jó lenne másokkal is kibeszélni, tanácsot kérni, ötleteket meríteni, ki hogyan csinálja, mi alapján választott ovit így a Covid kellős közepén. A legegyszerűbb pedig erre, ha mi magunk teremtjük meg ennek a felületét.
Így hát gondoltunk egy merészet, és úgy döntöttünk, ezentúl nemcsak egymás között beszéljük meg az élet nagy dolgait, hanem a nyilvánosság elé is tárjuk. Hátha lesz valaki, aki egy-egy írásunkat olvasva magára ismer!
Szóval kedves olvasók, kérünk titeket, ne csak olvassatok, de osszátok is meg velünk a tapasztalataitokat, véleményeteket, beszélgessünk!
2021. szeptember 3., péntek
Merengő
Sziasztok!
Arra gondoltunk, indítunk egy rendszeresen jelentkező sorozatot, amelyben megosztjuk veletek azokat az érdekes dolgokat, gondolatokat, amelyekbe belefutottunk az utóbbi időkben. Hátha ti is érdekesnek találjátok őket! Ez lesz a Merengő. Vágjunk is bele!
Stresszorexia – Hallottatok már erről a betegségről? Azt mondják, ez egy új keletű táplálkozási zavar, ami kimondottan a dolgozó anyákra jellemző. A legnagyobb veszélynek a motivált, az élet minden területén tökéletességre törekvő nők vannak kitéve. A családi élet és a munkahelyi elvárások között egyensúlyozni próbáló anyák, hogy utolérjék magukat és csökkentsék a stresszt, előbb csak egy-egy étkezést hagynak ki, majd szép lassan a többit is. Ennek oka egyrészt, hogy az élet egyetlen területe, amit még kontroll alatt tudnak tartani, az az evés, másrészt pedig a nagy stressz hatására az agy olyan hormont választ ki, ami étvágycsökkentő hatású.
Mesekalauz úton lévőknek – Nagyon szeretem Boldizsár Ildikó könyveit. Most éppen ezt olvasom. Eddig mindig hagytam, hogy eluralkodjon rajtam a vágy, még többet és többet olvasni az általa közzétett mesékből, de ezúttal lelassítottam. Napi egy mesét engedek meg magamnak. A reggeli kávé mellett, amíg a család többi tagja szendereg, elolvasom, és hagyom, hadd dolgozzon bennem egész nap. Egészen más így.
Babysitter – Szeptemberben még nem megy oviba a majdnem 3 éves fiam, mert évvesztes. Ezért felmerült a férjemmel bennünk a kérdés, mekkora segítséget jelentene számunkra egy babysitter. Nyárra volt néhány ajánlatunk, de akkor nem éltünk vele. Most viszont (talán) szeretnénk. Ajánlást is kaptunk, a szomszédból ismerjük is, a gyerek is találkozott már vele. Már csak azt kell kisakkoznunk, hogyan kezdjük el, melyik napokra hívjuk, mennyi idő lenne vele az ideális a gyereknek, no meg képes lennék-e átengedni a fiamat valaki másnak... A fene se gondolta volna, hogy ilyen nehéz ez! Totál felkészületlen vagyok ezt illetően. Vajon a többi anyának jobban megy ez? És ha igen, hajlandó lenne valaki megosztani velem is a titkot? :)
Krézi – A nyár folyamán teljesen beszippantottak Góg Anikó videói. Mondhatnám, és jobban is hangzana, ha azt mondanám, hogy az edzések kötötték le ennyire a figyelmem, de sajnos nem. (Pedig rám férne!) Anikó ugyanis indított egy humoros sorozatot Kréziről, az őrült anyáról, akiben egyesül mindannyiunk összes őrült gondolata. Hogy mire gondolok? Kattintsatok rá Anikó facebook oldalára, és meglátjátok! Van ovis is!
2021. augusztus 31., kedd
Retus nélkül
Retus nélkül semmi sem olyan tökéletes, mint ahogyan azt a mai világban láttatni szeretnénk. Minden tökéletlenségünk jól látható. Az összes szeplő, minden aprócska ránc, a szem alatti karikák... semmi sem marad elrejtve.
Így van ez ebben az Anya blogban is. Nem titkoljuk, mennyire nehéz néha az élet a legnagyobb kincseinkkel. Nem áltatjuk sem magunkat, sem titeket azzal, hogy gyerekkel az élet csupa móka és kacagás. Természetesen az is van benne, de sok-sok küszködés, nehézség, tanácstalanság is. Erről szól a Retus Nélkül.
Meg még sok minden másról, a fontosabb kérdésekről szakembereket kérdezünk meg, könyveket ajánlunk, megmutatjuk, hogyan főzünk mi és bemutatunk más anyákat, sorsokat is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
