Azt hiszem, mindenkinek vannak olyan ismerősei, akik bár a legjobb szándékkal, de folyton okoskodnak, tanácsokat osztogatnak, vagy időnként beszólnak. Az ember egy-egy ilyen hallatán azt se tudja, mit válaszoljon, annyira felkészületlenül éri, ezért összeszedtem párat, amikre így utólag már lenne frappáns válaszom. Ha eddig ezekkel még nem találkoztál, akkor azért, ha pedig neked is tele a hócipőd az ilyen beszólásokkal, akkor meg azért olvasd el!
Teljesen magadhoz szoktatod azt a gyereket! – Hát miért, kihez szoktassam? Csapjam ki az utcára és majd az felneveli? Egy gyereknek elsősorban az anyjára van szüksége, teljesen természetes, hogy az első három évben, de akár még később is "rajtam lóg".
Majd megtanulja, amikor oviba megy, mi a rend és a fegyelem. – Igen, kezdjük csak el ijesztgetni a gyereket az óvodával, mert bizony, amit anya fülének szánnak, azt a gyerek is meghallja. Aztán csodálkozunk, ha annak semmi kedve oviba menni. Persze az is az anyja hibája lesz majd! Nem beszélve arról, hogy ez a mondat azt sugallja, hogy otthon most anarchia van. Hát kösz!
Magához képest jól viselkedett. – Köszi, inkább ne mondtál volna semmit, mert te meg még magadhoz képest is bunkó voltál ma.
Te akartál gyereket... – Igen, én akartam. Méghozzá nagyon! De attól még én is sokszor vagyok fáradt, tanácstalan, feszült, és még sok minden más. Ha megosztom veled, mi a bajom, nem segít, ha közlöd, edd is meg, amit főztél.
Az én gyerekem ilyen idősen ezt már tudta. – Ezt rend szerint az idősebb generáció tagjai szeretik hangoztatni. Igen, tudjuk, más gyereke az anyja hasából szobatisztán bújt ki, 2 évesen tíz nyelven beszélt, 3 évesen megírta az atomfizika kézikönyvét és csak úgy pihenésképpen indult az olimpián és természetesen aranyéremmel távozott.
Túl sok játéka van. – Valóban? Számoltad? Te fizetted?
Nagyon eleven! – Tudod, ez egy gyerek, nem szobanövény. Ha leteszed, nem marad ott, felfedez, rohangál, mindenből játékot csinál. És ez pont így is van jól!
Nem rosszból kérdezem... – Na, ha már így kezdődik valami, az többnyire azt jelenti, hogy nem túl kedves gondolat következik. Tudod mit? Inkább ne kérdezz!
0 comments:
Megjegyzés küldése