A gyerek oviba megy – anya meg tönkre I. rész

Ahogy a bemutatkozásban írtuk, én Bécsben élek a férjemmel immáron hetedik éve. Gyönyörű város, és sorozatban nyeri a Világ legélhetőbb városa címet. Nem véletlenül. Bár úgy tudom, idén pont nem nyerte meg, nagyrészt a Covid miatti felfordulás miatt. Szóval ennek a gyönyörű városnak egy kevésbé gyönyörű szegletében, piciny lakásunkban fogant meg kis Manócskánk 2,5 évvel ezelőtt.

Amikor terhes lettem automatikusan elkezdtem tervezni a jövőt, utána nézni a dolgoknak, mi, hogyan zajlik itt, akit az otthoniak előszeretettel hívnak sógoroknak. Nincs tapasztalatom a magyarországi rendszerrel, csak annyi, amennyit ismerősöktől hallottam, és a terhesség előtt nyilván az itteni rendszerrel se volt semmilyen tapasztalatom.

Ezért beléptem mindenféle facebook-os anyukás csoportba, onnan gyűjtöttem az információkat, mikor, hova kell menni, mit kell intézni. A terhességem során cukrom lett, emiatt elég korán táppénzre kerültem, így volt időm olvasni, tájékozódni, és volt lehetőségem a rendszert is elég jól megismerni. Szóval gyűjtögettem szorgalmasan az infókat, jegyzeteltem. És bizony rá kellett jönnöm, hogy rengeteg dolgot kell átgondolni, letisztázni mielőtt a kisember kibújik, mert utána, lehet, késő lesz. Két ilyen, nagyon fontos dolog az itteni GYED kiválasztása, illetve az óvoda. Vannak ugyanis olyan helyek, ahol években mérik a várólistát, és sokan már pocaklakóval jelentkeznek. 

Nézzük is meg először a GYED-et. Igyekszem röviden, mégis érthetően leírni.

Ausztriában a leendő édesanya maga döntheti el egy rugalmas modell alapján, hogy mennyi időt  szeretne otthon eltölteni a csemetével. Vagy a fizetése egy részét kéri egy évig, vagy egy fix összeget osztanak el maximum 36 hónapra, tehát 3 évre. Minél hosszabb a futamidő, annál kevesebb a pénz. Ebből rögtön látható, hogy aki a fizetése százalékát kéri, csak egy évig lehet otthon. Van még olyan lehetőség, hogy apuka is beszáll, ő is otthon marad, de ezzel az idővel néhány hónapot nyerünk csak. Aki a másik modellt választja, annak se sokkal jobbak a kilátásai. Ez a fix összeg nem olyan sok. Ha egy évre kéri az ember, akkor majdnem egy rendes fizetés, ha 2 évre, akkor egy fél, ha háromra, na akkor apukának igen jól kell keresni, mert anyuka csak  a kávépénzbe tud maximum beszállni.

Ebből a rövid leírásból látszik, hogy miért egy, illetve két évig marad a legtöbb szülő otthon. Nyilván árnyaltabb a kép, mert van olyan, ahol időközben megérkezik a második, vagy többedik baba, megnyerik  a lottót, akármi, de a nagy átlagnál ez a szituáció. Mi is rengeteget gondolkodtunk, osztottunk, szoroztunk, hogyan is jönnénk ki jól, és hogyan nem sínyli meg nagyon a családi kassza az én bevétel-kiesésemet. Így esett a választásunk az arany középútra, a 2 éves modellre. Ez a még vállalható, érezhetően kevesebb, de még megoldható kategória.

Az is közrejátszhat még a döntésben, hogy sokan nem szeretnének évekre kiesni a karrierjükből, várják vissza őket. Én személy szerint sokat tipródtam, melyik lenne a legideálisabb választás. És itt nem elsősorban a pénzre gondolok, és nem is a karrierre. Igen, az is nagyon fontos, de az ember megoldja. Sokkal inkább az okozott fejtörést, hogy mivel teszek jót, vagy nem jót a gyerekemnek. Elég érett lesz már két évesen, vagy még inkább anyával maradna? Ezt akkor még nem tudhattam. Ma már okosabb vagyok, de már nem változtathatok.

Az egy illetve két év letelte után nagyjából két lehetőség van. Vagy babysitter, aki lehet nagymama, nagypapa, fizetős, barátnő, bárki, aki vigyáz babócára, míg anya dolgozik, vagy az óvoda. Óvodából pedig magánóvoda, vagy állami. Nagyon sok ovi fogadja a babákat pár hónapos koruktól is, akár egy éves kora előtt is. A mi választásunkat az óvodatípust illetően egy másik esemény befolyásolta. Már a finish-ben voltunk, mikor volt szerencsém beszélgetni egy óvónővel, aki magánóvodában dolgozik, és egyébként tüneményes nő. Nem miatta, és nem szeretnék senkire, semmire negatívat mondani, de akkor eldöntöttem, hogy jó lesz az állami óvoda is. 

Ezek alapján azt hiszem logikus, ha valaki korán beadja oviba a gyermekét, mert egész egyszerűen, nincs más megoldás. Itt is sok olyan család van, ahol nem engedhetik meg azt maguknak, hogy anyuka addig legyen otthon a gyerekkel, amíg szeretne. Menni kell vissza dolgozni, ha van hova, és menni kell a picurnak oviba, ha készen áll rá, ha nem. És ha anyuka is készen áll. Mert az óvodai beszoktatás bizony nem csak a gyerek beszoktatása, hanem anyuka szoktatása is ahhoz a tényhez, hogy az ő szeme fényére innentől kezdve más emberek vigyáznak, mások vigasztalják, ha elesik, ha megverik, és megkezdődik a leválás. Ahogy közeledik az idő, egyre félelmetesebb ebbe belegondolni, ismerve az én bátortalan, szerény kis bogyómat, hogyan fog boldogulni a sok idegen gyerek között. És én hogyan fogom érezni magam? Egyrészt biztos, hogy nagyon fog hiányozni, egész idő alatt azon fogok agyalni, mit csinálhat, és ha sír, nem tudom megvigasztalni. Másrészt, furcsa lesz újra egyedül lenni a lakásban. Mert mióta járni tud, azóta bizony követ mindenhova. Még az illemhelyre is. Szóval fura lesz egyedül. Elég ambivalens érzés ez a kettősség.

Egy szó mint száz, hogy ezeket a kérdéseket, hogy meddig szeretnénk otthon maradni vele, és az idő lejárta után milyen felügyeletet biztosítunk számára, illetve milyen intézménybe adjuk be, érdemes nagyon korán átgondolni, mert bizony érheti meglepetés az ember lányát, ha későn eszmél.

Arról pedig, hogy hogyan zajlik a jelentkezés, az óvodák típusairól, és a mi beiratkozásunkról a következő bejegyzésben olvashattok.