Mitől lesz egy lakásból otthon?
Biztos vagyok benne, hogy erre a kérdésre mindenkinek van egy szubjektív válasza. Ez is legalább annyira függ az egyéni ízléstől mint a szépség megítélése. Én most azt szeretném veletek megosztani, hogy számomra mitől lesz hangulatos egy otthon, mitől lesz igazán otthonos.
A gyermekáldás csodája, illetve gyermekszülés képessége elvitathatatlan a nőktől. Egy ici-pici emberpalántát hordozni kilenc hónapig, majd életet adni neki az egyik legfantasztikusabb élmény, amiben az embernek része lehet. Mindegy, hogy császárral születik, vagy természetes úton, egyik sem jobb, vagy könnyebb a másiknál. Az pedig, hogy ezután ez a pici élőlény tőlünk függ, a mi gondoskodásunktól, a mi törődésünktől, nagyon nagy felelősséggel ruház fel.
Úgy gondoltam, rendhagyó témáról írok most. Egy filmről. Egy olyan filmről, ami évek óta nagy kedvencem, és mint ilyen, ezerszer láttam már. És bár anyaként még nem néztem újra, mégis tudom minden jelenetét, a zenét, az ikonikus mondatokat benne. Ez a film pedig az Édesek és mostohák címet viseli magyarul, angolul pedig Stepmom a címe. Aki ismeri, szereti, annak nem kell bemutatnom, miről szól, aki nem ismeri, annak írnék róla néhány szót. Sajnos spoiler nélkül nem lehet úgy bemutatni, hogy érthető legyen, miért pont erre esett a választásom. Tehát vigyázat, SPOILER!
Sziasztok!
Arra gondoltunk, indítunk egy rendszeresen jelentkező sorozatot, amelyben megosztjuk veletek azokat az érdekes dolgokat, gondolatokat, amelyekbe belefutottunk az utóbbi időkben. Hátha ti is érdekesnek találjátok őket! Ez lesz a Merengő. Vágjunk is bele!
Mesemorzsa – Ez egy igazi kincsesláda! Nemrég fedeztem fel, pedig nem ma indult ez sem. Rengeteg régi és új mese van az oldalon. Mivel korosztály szerinti rendezés is van a blogon, könnyű a gyerkőcökre szabni, bár én most épp a verses mesékbe szerettem újra bele. Sütkérezem ebben a meseáradatban! Nem csak a kisfiam miatt nyitom meg naponta többször is a Mesemorzsát, hanem sok esetben a magam miatt is! Az oldalt ITT érhetitek el.
Momnesia – Ez a jelenség a Mom, vagyis az Anya és az Amnézia, szavak összetételéből kapta a nevét. Itthon kismama-elbutulásnak hívják, ami valljuk be, nem túl kedves név. Arról az állapotról van szó, amikor az anyuka sokszor alapvető dolgokat is elfelejt, keresi a szavakat, de azok csak nem jönnek a szájára. Kínos tud ez lenni, akár egy baráti társaságban van az ember, akár állásinterjúra megy. A hátterében nem a hosszabb-rövidebb szülés utáni elszigetelődés áll, hanem az agyi kapcsolatok átrendeződése. Mindez annak érdekében történik, hogy az anya ösztönei előtérbe kerülhessenek és jobban gondját tudja viselni a gyermekének. Bővebben ITT olvashattok erről a jelenségről.
Furfang – Nézzétek el nekem, hogy megint egy mesés témával jövök, de ahogy nap mint nap olvasom az állatmeséket, valami szöget ütött a fejembe. A legtöbb állatmesében ugyanaz a séma, bajba kerül, látszólag képtelen megmenekülni, nincsenek meg az adottságai hozzá, aztán hirtelen jön egy ötlet – felnőtt szemmel teljesen abszurd ötlet –, és tesz valami egészen elképesztő dolgot a megmenekülése érdekében. Túllép önmaga korlátain. Azon gondolkodtam, hogy a gyermekeink még hisznek ebben, hiszen ezt szívják magukba nap mint nap. Mi felnőttek viszont nagyon sokszor beleragadunk egy élethelyzetbe, összecsapnak a fejünk fölött a hullámok, sokszor nem látjuk a kiutat. Hová tűnik ilyenkor ez a gyermekként szinte az anyatejjel magunkba szívott rafinéria?
Lego – Tudtátok, hogy a Lego eleinte fajáték volt? Egy asztalosmester, Ole Kirk Christiansen kezdte el gyártani őket, és mintegy 15 évvel a cég elindulása után váltott át műanyagra. Ez azonban nem tetszett az akkori vásárlóknak, ezért egy időre be is kellett zárni a gyártósorokat. Csak jóval később Christiansen fia, Godtfred kezdett el újra foglalkozni vele. Nagy energiákat fektetett abba, hogy minden egyes elem tökéletesen passzoljon a másikhoz. Ez már meghozta számukra a hőn áhított sikert! Micsoda kitartás!
Nagyjából mindenki igényli, mégis rengetegen ekézik az egészet. Különösen a gyermektelen nők vagy az idősebb generáció szereti fennen hangoztatni erről a véleményét. Szerintük nincs szükség rá, mert anyáink idejében sem volt. Ez a mai anyukák heppje, mert lusták, vagy önzőek. Megszülik azt a kisgyereket, aztán meg panaszkodnak, milyen nehéz az életük. Pedig sokkal könnyebb manapság, mint régen, például nem kell pelenkát mosniuk (amiért őszintén mondom, mérhetetlenül hálás is vagyok). Főzniük se kell, ha nem akarnak, annyi helyről rendelhetnek. És a férjük se vár el tőlük annyi mindent, mint a régiektől.
Ezt hallgatva komolyan én is úgy érzem, mi a fene bajunk van nekünk? Az életünk egy valóra vált álom, a férjeink mind imádnak bennünket, akár főzünk, akár nem, nincsenek felénk elvárások! Nincs is más dolgunk egész nap, mint mosolygó pirospozsgás totyogókat ölelgetni és a játékaikat tologatni ide-oda! Vagy nem?
Sziasztok!
Arra gondoltunk, indítunk egy rendszeresen jelentkező sorozatot, amelyben megosztjuk veletek azokat az érdekes dolgokat, gondolatokat, amelyekbe belefutottunk az utóbbi időkben. Hátha ti is érdekesnek találjátok őket! Ez lesz a Merengő. Vágjunk is bele!
Stresszorexia – Hallottatok már erről a betegségről? Azt mondják, ez egy új keletű táplálkozási zavar, ami kimondottan a dolgozó anyákra jellemző. A legnagyobb veszélynek a motivált, az élet minden területén tökéletességre törekvő nők vannak kitéve. A családi élet és a munkahelyi elvárások között egyensúlyozni próbáló anyák, hogy utolérjék magukat és csökkentsék a stresszt, előbb csak egy-egy étkezést hagynak ki, majd szép lassan a többit is. Ennek oka egyrészt, hogy az élet egyetlen területe, amit még kontroll alatt tudnak tartani, az az evés, másrészt pedig a nagy stressz hatására az agy olyan hormont választ ki, ami étvágycsökkentő hatású.
Mesekalauz úton lévőknek – Nagyon szeretem Boldizsár Ildikó könyveit. Most éppen ezt olvasom. Eddig mindig hagytam, hogy eluralkodjon rajtam a vágy, még többet és többet olvasni az általa közzétett mesékből, de ezúttal lelassítottam. Napi egy mesét engedek meg magamnak. A reggeli kávé mellett, amíg a család többi tagja szendereg, elolvasom, és hagyom, hadd dolgozzon bennem egész nap. Egészen más így.
Babysitter – Szeptemberben még nem megy oviba a majdnem 3 éves fiam, mert évvesztes. Ezért felmerült a férjemmel bennünk a kérdés, mekkora segítséget jelentene számunkra egy babysitter. Nyárra volt néhány ajánlatunk, de akkor nem éltünk vele. Most viszont (talán) szeretnénk. Ajánlást is kaptunk, a szomszédból ismerjük is, a gyerek is találkozott már vele. Már csak azt kell kisakkoznunk, hogyan kezdjük el, melyik napokra hívjuk, mennyi idő lenne vele az ideális a gyereknek, no meg képes lennék-e átengedni a fiamat valaki másnak... A fene se gondolta volna, hogy ilyen nehéz ez! Totál felkészületlen vagyok ezt illetően. Vajon a többi anyának jobban megy ez? És ha igen, hajlandó lenne valaki megosztani velem is a titkot? :)
Krézi – A nyár folyamán teljesen beszippantottak Góg Anikó videói. Mondhatnám, és jobban is hangzana, ha azt mondanám, hogy az edzések kötötték le ennyire a figyelmem, de sajnos nem. (Pedig rám férne!) Anikó ugyanis indított egy humoros sorozatot Kréziről, az őrült anyáról, akiben egyesül mindannyiunk összes őrült gondolata. Hogy mire gondolok? Kattintsatok rá Anikó facebook oldalára, és meglátjátok! Van ovis is!
Viki a bécsi, Aliz pedig a Budapest környéki tapasztalatairól fog írni nektek.
© Retus nélkül, AllRightsReserved.
Designed by ScreenWritersArena
