Gyerekkoromban nagyon szerettem az ősz hangulatát. Emlékszem, örömmel jártam iskolába, reggel még pulcsiban vagy kabátban indultam útnak, haza pedig már csak pólóban mentem. A kissé csípős reggelek, a nap különleges, kissé narancsba hajló színe, az illatok... mind-mind már az elmúlást idézték, de a természet még annyi szépséget rejtett magában.
Manapság sajnos, ritka a valódi ősz, éppen ezért gondolok minden évben arra, mennyire fontos, hogy ebből a régi édes-bús őszi hangulatból átadjak valamit a fiamnak. Lehet, hogy mire ő felnő és apa lesz, már csak ezekre az emlékekre hagyatkozva mesélhet a gyerekeinek hasonlóról. Így aztán, akárcsak tavaly, Anya idén is ámokfutásba kezd!
Közvetlenül az erdő mellett élve, azért akaratlanul is tanúja lehet ennek a csodának, de persze, mivel egy kis széllelbélelt, örökmozgóról beszélünk, simán elmegy minden mellett, ezért igyekszem felhívni a figyelmét a természet szépségeire. Tavaly már nyár végén mutogattam neki az Őszi böngészőben, mire számíthat. Idén más módszert választottam. Első körben leveleket gyűjtögetünk. Vettem néhány A4-es és A5-ös vízhatlan borítékot és azokkal közlekedünk, ha látunk szép leveleket vagy színes bogyókat, abba gyűjtögetjük. Később majd lefestjük az egyik felüket, és levélnyomatokat készítünk, abból pedig lombos őszi fát. Soha nem voltam valami kreatív, de most valahogy kedvem lett hozzá.
A minap éppen egy harkályt lestünk meg, ahogy kopogtatta a fákat. Annyira cuki volt, amikor utána otthon eljátszotta Apának az egészet. Az elmúlt tíz év rohanásai közepette számtalanszor elmentem már úgy az erdő mellett, hogy semmit sem vettem észre belőle. Pedig igazi kis mesevilág az egész. Igyekszem is minden mellé egy-egy mesét szőni. Így már ő is tudja, hogy az öreg bölcs fáknak történetük van, és még ha mozdulatlannak és némának tűnnek is, érdemes rájuk odafigyelni, mert régi időkről suttognak és segítenek nekünk eligazodni az erdőben. Vagy hogy a különféle madarak nekünk énekelnek. Próbáljuk is kitalálni, épp mit mondhatnak. A félelmetesebb helyeken pedig tündérek lapulnak, várják, hogy elmenjen az ember, aztán felkerekednek és erdei kisállatoknak segítenek, gyógyítgatják őket.
Emellett a kertünkbe is beköltözött az ősz, az ecetfa levelei máris sokféle színben pompáznak. A mogyorófáról pedig elkezdtek hullani az első termések. Utoljára a maminak gyűjtögettük őket. A többi fánkról lehulló leveleket pedig alig győzzük újra meg újra felgereblyézni.
És hogy szebb legyen az összkép, akárcsak tavasszal, ősszel is készítünk egy tündérkertet és egy kis sziklakertet. Szerencsés vagyok, mert nagyon szeret ilyeneket csinálni. Gereblyézik, a kisebb sziklákat dömperrel hordja, a kavicsokat pedig a kisvödrébe pakolja a homokozólapátjával. Nem csoda, ha lassan az egész kert tele lesz miniatűr sziklakertekkel!
Aztán ha elfáradunk, jöhet egy kis hintázás vagy kiülünk a teraszunkra és a játszósarokban – ami valójában nem csak egy sarok, hanem lassan a terasz egész területe – és játszunk egy nagyot.
Hát így telnek felénk az őszi napok! Ti mivel édesítitek meg ezt az időszakot?
0 comments:
Megjegyzés küldése