Nézőpont – Édesek és mostohák

 

Úgy gondoltam, rendhagyó témáról írok most. Egy filmről. Egy olyan filmről, ami évek óta nagy kedvencem, és mint ilyen, ezerszer láttam már. És bár anyaként még nem néztem újra, mégis tudom minden jelenetét, a zenét, az ikonikus mondatokat benne. Ez a film pedig az Édesek és mostohák címet viseli magyarul, angolul pedig Stepmom a címe. Aki ismeri, szereti, annak nem kell bemutatnom, miről szól, aki nem ismeri, annak írnék róla néhány szót. Sajnos spoiler nélkül nem lehet úgy bemutatni, hogy érthető legyen, miért pont erre esett a választásom. Tehát vigyázat, SPOILER!

Read More

Merengő

Arra gondoltunk, indítunk egy rendszeresen jelentkező sorozatot, amelyben megosztjuk veletek azokat az érdekes dolgokat, gondolatokat, amelyekbe belefutottunk az utóbbi időkben. Hátha ti is érdekesnek találjátok őket! Ez a Merengő. Vágjunk is bele!

Angelina Balerina – Nemrég kaptunk egy halom könyvet egy ismerősömtől. Az ő gyerekei már nem olvassák és ránk gondoltak, amiért könyvmolyként végtelenül hálás vagyok. Köztük volt egy Angelina Balerina könyv is angolul. Nem hittem, hogy ez tetszene egy kisfiúnak, meglepő módon mégis ez volt az első, amit kért, hogy olvassak fel neki. És nem fogjátok elhinni, miért. Mert volt benne egy kép, ahol Angelina és Henry elvesznek sötét erdőben és két fénylő szemet vélnek látni. Persze az első gondolatuk az, hogy szörny (a nagy macska), pedig csak az őket kereső Luie bácsikájuk lámpásai. Azóta is nagy kedvenc ez a könyv nálunk, és büszkén mutogatja mindenkinek, hogy ebben bizony szörny van, aztán gyorsan mindenkit megnyugtat, hogy nem kell ám félni. 

Én óvom, védem itt minden félelmetes dologtól, erre kiderül, hogy így is talál olyat, amitől félhet. Nagyot nevettem. Hogy miért szeretnek félni a kicsik?

Szörnykorszak – Az előző pont kapcsán, akkor folytatom is ugyanazzal a témával, mint mondtam, most épp abban a korszakban van a gyerkőcöm, amikor mindenütt szörnyeket lát, sőt, eljátssza, hogy ő maga is egy szörny. Nem néz szörnyes mesét, mégis az erdei séta alatt, fényes nappal a szobájában és úgy általában mindenütt is szörnyeket vél látni. Sokat gondolkodtam azon, hogyan kezeljem ezt. Csípőből elsőre azt mondanám neki, nincs ott semmiféle szörny, de én is voltam gyerek, és nekem is volt ilyen időszakom, amire még élénken emlékszem. Semmit nem segített rajtam a felnőttek tagadása. Úgyhogy úgy döntöttem, úszom az árral, és inkább félig viccesen, de elzavarjuk a szörnyeket. Ez úgy tűnik bevált. Még mindig mindenütt szörnyeket lát, de már mosolyog az egészen és mutatja, hogy majd ő ellátja a baját. Nem biztos, hogy ez egy jó módszer, de nála bevált. Ti hogyan kezelitek ezt a korszakot?

Kognitív képességek – Ha már a múltkor írtam a Momnesiaról, muszáj írnom egy szuper oldalról is, ahol a mentális képességeinket fejleszthetjük játékos formában. Nem mondom, hogy könnyed játékokról van szó, sok esetben stresszesebbek, mint egy állásinterjú, ugyanakkor nagyon hasznosak. Én időnként meglátogatom az oldalt, és játszom egy kicsit. És persze mindig rádöbbenek, mennyi területen lenne jó fejleszteni magam. Ha nektek is van kedvetek kipróbálni, kattintsatok IDE, és játsszatok! 

Hála – A pszichológusok nem győzik hangsúlyozni, mennyire fontos a felnőttek és a gyerekek életében a hála megélése. Csökkenti a napi stresszt, a negatív érzelmeket és megtanít az élet naposabb oldalára koncentrálni. 

Egyébként engem személyesen is sok nehéz időszakból kimentett az, amikor egy-egy nehéz nap után sorra vettem azt, mennyi jó dolog is történt velem a nehézségek mellett. Éppen ezért, amikor olyan egy éves körül volt a kisfiam, akkor vele is elkezdtem ezt. Különösen akkor vált ez számunkra fontossá, amikor később elindult a dackorszak, és nagyon nehéz volt elaltatni. Esti mese után megkérdezem tőle, mi volt a legjobb dolog aznap, és bár még elég szegényes a szókincse, de ha máshogyan nem is, hangutánzókkal elmeséli, aztán én is elmondom, én mi mindenért voltam hálás. Nálunk ez nagyon bejött, mert utána mindig megnyugszik és könnyebben elalszik. Nem is beszélve arról, hogy este pozitív gondolatokkal zárjuk a napot, mindegy mennyire volt hisztis, vagy nálam hányszor szakadt el a cérna aznap. Van nálatok is esti rituálé? Meséljetek, van bevált módszeretek az esti "nem akarok aludni" ellen?

Read More

Merengő

 

Sziasztok!

Arra gondoltunk, indítunk egy rendszeresen jelentkező sorozatot, amelyben megosztjuk veletek azokat az érdekes dolgokat, gondolatokat, amelyekbe belefutottunk az utóbbi időkben. Hátha ti is érdekesnek találjátok őket! Ez lesz a Merengő. Vágjunk is bele!

Mesemorzsa – Ez egy igazi kincsesláda! Nemrég fedeztem fel, pedig nem ma indult ez sem. Rengeteg régi és új mese van az oldalon. Mivel korosztály szerinti rendezés is van a blogon, könnyű a gyerkőcökre szabni, bár én most épp a verses mesékbe szerettem újra bele. Sütkérezem ebben a meseáradatban! Nem csak a kisfiam miatt nyitom meg naponta többször is a Mesemorzsát, hanem sok esetben a magam miatt is! Az oldalt ITT érhetitek el.

Momnesia – Ez a jelenség a Mom, vagyis az Anya és az Amnézia, szavak összetételéből kapta a nevét. Itthon kismama-elbutulásnak hívják, ami valljuk be, nem túl kedves név. Arról az állapotról van szó, amikor az anyuka sokszor alapvető dolgokat is elfelejt, keresi a szavakat, de azok csak nem jönnek a szájára. Kínos tud ez lenni, akár egy baráti társaságban van az ember, akár állásinterjúra megy. A hátterében nem a hosszabb-rövidebb szülés utáni elszigetelődés áll, hanem az agyi kapcsolatok átrendeződése. Mindez annak érdekében történik, hogy az anya ösztönei előtérbe kerülhessenek és jobban gondját tudja viselni a gyermekének. Bővebben ITT olvashattok erről a jelenségről.

Furfang –  Nézzétek el nekem, hogy megint egy mesés témával jövök, de ahogy nap mint nap olvasom az állatmeséket, valami szöget ütött a fejembe. A legtöbb állatmesében ugyanaz a séma, bajba kerül, látszólag képtelen megmenekülni, nincsenek meg az adottságai hozzá, aztán hirtelen jön egy ötlet – felnőtt szemmel teljesen abszurd ötlet –, és tesz valami egészen elképesztő dolgot a megmenekülése érdekében. Túllép önmaga korlátain. Azon gondolkodtam, hogy a gyermekeink még hisznek ebben, hiszen ezt szívják magukba nap mint nap. Mi felnőttek viszont nagyon sokszor beleragadunk egy élethelyzetbe, összecsapnak a fejünk fölött a hullámok, sokszor nem látjuk a kiutat. Hová tűnik ilyenkor ez a gyermekként szinte az anyatejjel magunkba szívott rafinéria?

Lego – Tudtátok, hogy a Lego eleinte fajáték volt? Egy asztalosmester, Ole Kirk Christiansen kezdte el gyártani őket, és mintegy 15 évvel a cég elindulása után váltott át műanyagra. Ez azonban nem tetszett az akkori vásárlóknak, ezért egy időre be is kellett zárni a gyártósorokat. Csak jóval később Christiansen fia, Godtfred kezdett el újra foglalkozni vele. Nagy energiákat fektetett abba, hogy minden egyes elem tökéletesen passzoljon a másikhoz. Ez már meghozta számukra a hőn áhított sikert! Micsoda kitartás!

Read More

Hol nem volt kis mese

Egyszer volt, hol nem volt, az aupair-eken is túl, 

volt egyszer egy édesanya, aki véletlenül sem púr. 

Hét kis porontyával éldegélt honában 

olykor boldogságban, máskor tébolydában. 

(Az Apa hol volt, azt ne kérdezzétek!

Dolgozott, WoW-ozott vagy épp csak Wc-zett.)

A lényeg, hogy asszonyunk, az eszemadta,

küzdött nap mint nap, többnyire lemaradva.

A ház egész nap szaladt, ő meg utána,

néha már arra gondolt, beugrik a Dunába.

Mert a legkisebb folyton csak dúlt-fúlt,

nála a dackorszak piszkosul eldurvult.

A játékait folyton hajigálta, 

Nem is csoda, ha hatodikat jól fejen találta.

Az bömbölt is már rögtön, hisz megtanulta,

Rá csak akkor figyelnek, ha bőg megvadulva.

Kicsi még a szentem, most kezdte az ovit,

Minden nap kap ott egy vagy két kis kokit.

Az ötödik... na az nem normális,

Ül a sarokban naphosszat és halandzsázik.

Zseninek mondják, de fene se tudja,

Bármit mondasz neki, rögtön van riposztja.

A negyedik cuki, nincsen baj vele,

A fejét az első épp a tálba nyomja bele.

Mi lelte őket, senki meg nem mondja,

Hisz az anyja figyelmét a harmadik elvonja.

Házit írna éppen, fogja is a tollat,

Hanem a gekkojuk ekkor odatolat.

Dühében csapkodná a kisállat fejét,

Miközben a negyedik rá prüszköli a tejét.

Az anyja rászólna, de erről lekésett,

Hiszen a második máris odalépett.

Az elsővel együtt nevelnék a többit,

De a verésen kívül nem csinálnak semmit.

Meg kell itt őrülni, gondolja az anya,

Mert ettől már neki égnek áll a haja.

Nyitná is a száját, hogy leüvöltse, 

mikor az ajtó csapódik mögötte.

Hazaért az ember, és az összes pulya

Elhallgat, aztán már rohan is oda.

Anya is lehiggad, mivel nincs már vita,

Különben is nem hiába lett neki hét fia.

Read More

Énidő – Mert a mai anyák jó dolgukban már nem tudnak mit kitalálni

Nagyjából mindenki igényli, mégis rengetegen ekézik az egészet. Különösen a gyermektelen nők vagy az idősebb generáció szereti fennen hangoztatni erről a véleményét. Szerintük nincs szükség rá, mert anyáink idejében sem volt. Ez a mai anyukák heppje, mert lusták, vagy önzőek. Megszülik azt a kisgyereket, aztán meg panaszkodnak, milyen nehéz az életük. Pedig sokkal könnyebb manapság, mint régen, például nem kell pelenkát mosniuk (amiért őszintén mondom, mérhetetlenül hálás is vagyok). Főzniük se kell, ha nem akarnak, annyi helyről rendelhetnek. És a férjük se vár el tőlük annyi mindent, mint a régiektől.

Ezt hallgatva komolyan én is úgy érzem, mi a fene bajunk van nekünk? Az életünk egy valóra vált álom, a férjeink mind imádnak bennünket, akár főzünk, akár nem, nincsenek felénk elvárások! Nincs is más dolgunk egész nap, mint mosolygó pirospozsgás totyogókat ölelgetni és a játékaikat tologatni ide-oda! Vagy nem? 

Read More

Egyszerű tepsis krumpli – Így főzünk mi

Mindenkivel megesik néha, hogy elcsúszik az idővel, vagy nem úgy jön ki a lépés, aztán ott toporog a család, hogy éhesek, az ebéd pedig nincs kész. Ennek orvoslására találtam ki, hogy hétköznap, amikor a férjem dolgozik, csak olyan ételt vagyok hajlandó elkészíteni, ami gyors, egyszerű, finom, és két napra is elég. Így mindenki jóllakik, én pedig megspórolom a stresszt, amivel egy 5 fogásos ebéd elkészítése járna. Szoktam olyat is, de csak akkor, ha nem kell kapkodnom. Azt ugyanis rettenetesen utálom. Azt még hozzátenném, hogy az ételeink bababarátok, ami azt jelenti a férjem szerint, hogy sótlan (a gyerek nem ehet túl sósan, fűszeresen). Igazából olyan alapanyagokból áll, amit már ehet. Lévén két éves, ez kábé mindent jelent kicsit kevesebb fűszerrel, olajjal, nem csípős, szóval bababarát.

  

A következő receptet egy ősrégi receptes füzetben találtam egyik nap, mikor nem tudtam, mit főzhetnék. Gondoltam, kipróbálom. Az volt odaírva, hogy előkészítési idő 30-40 perc. Ez igaz is, ha egyedül készíti elő az ember. Ha viszont a kisember segíteni akar, márpedig akar, és ki tudna neki ellenállni, akkor lehet akár 1 óra is. Cserébe sokkal finomabb, hiszen az ő kicsi kacsói mossák meg a krumplit, és adogatják.

 

Íme tehát a recept:

1-2 kg krumpli

3-4 fej hagyma

3-4 paradicsom

bacon szalonna

Ezeket megpucoljuk, megmossuk, felkarikázzuk. Egy tepsibe öntünk kis olajat, arra rátesszük a krumpli karikákat, rá a hagyma, rá a paradicsom, majd a bacon. Előmelegített sütőben lefóliázva 30-40 percig sütjük, aztán fólia nélkül 10 percig. Kész is van!

Mi nagyon szeretjük, mert tényleg gyors, nagyon finom, nem száraz, és könnyű, nem telíti el a gyomrunkat.

                   

Read More

Merengő

 

Sziasztok!

Arra gondoltunk, indítunk egy rendszeresen jelentkező sorozatot, amelyben megosztjuk veletek azokat az érdekes dolgokat, gondolatokat, amelyekbe belefutottunk az utóbbi időkben. Hátha ti is érdekesnek találjátok őket! Ez lesz a Merengő. Vágjunk is bele!

Stresszorexia – Hallottatok már erről a betegségről? Azt mondják, ez egy új keletű táplálkozási zavar, ami kimondottan a dolgozó anyákra jellemző. A legnagyobb veszélynek a motivált, az élet minden területén tökéletességre törekvő nők vannak kitéve. A családi élet és a munkahelyi elvárások között egyensúlyozni próbáló anyák, hogy utolérjék magukat és csökkentsék a stresszt, előbb csak egy-egy étkezést hagynak ki, majd szép lassan a többit is. Ennek oka egyrészt, hogy az élet egyetlen területe, amit még kontroll alatt tudnak tartani, az az evés, másrészt pedig a nagy stressz hatására az agy olyan hormont választ ki, ami étvágycsökkentő hatású. 

Mesekalauz úton lévőknek – Nagyon szeretem Boldizsár Ildikó könyveit. Most éppen ezt olvasom. Eddig mindig hagytam, hogy eluralkodjon rajtam a vágy, még többet és többet olvasni az általa közzétett mesékből, de ezúttal lelassítottam. Napi egy mesét engedek meg magamnak. A reggeli kávé mellett, amíg a család többi tagja szendereg, elolvasom, és hagyom, hadd dolgozzon bennem egész nap. Egészen más így. 

Babysitter –  Szeptemberben még nem megy oviba a majdnem 3 éves fiam, mert évvesztes. Ezért felmerült a férjemmel bennünk a kérdés, mekkora segítséget jelentene számunkra egy babysitter. Nyárra volt néhány ajánlatunk, de akkor nem éltünk vele. Most viszont (talán) szeretnénk. Ajánlást is kaptunk, a szomszédból ismerjük is, a gyerek is találkozott már vele. Már csak azt kell kisakkoznunk, hogyan kezdjük el, melyik napokra hívjuk, mennyi idő lenne vele az ideális a gyereknek, no meg képes lennék-e átengedni a fiamat valaki másnak... A fene se gondolta volna, hogy ilyen nehéz ez! Totál felkészületlen vagyok ezt illetően. Vajon a többi anyának jobban megy ez? És ha igen, hajlandó lenne valaki megosztani velem is a titkot? :)

Krézi – A nyár folyamán teljesen beszippantottak Góg Anikó videói. Mondhatnám, és jobban is hangzana, ha azt mondanám, hogy az edzések kötötték le ennyire a figyelmem, de sajnos nem. (Pedig rám férne!) Anikó ugyanis indított egy humoros sorozatot Kréziről, az őrült anyáról, akiben egyesül mindannyiunk összes őrült gondolata. Hogy mire gondolok? Kattintsatok rá Anikó facebook oldalára, és meglátjátok! Van ovis is!

Read More