Gyerekkoromban nagyon szerettem az ősz hangulatát. Emlékszem, örömmel jártam iskolába, reggel még pulcsiban vagy kabátban indultam útnak, haza pedig már csak pólóban mentem. A kissé csípős reggelek, a nap különleges, kissé narancsba hajló színe, az illatok... mind-mind már az elmúlást idézték, de a természet még annyi szépséget rejtett magában.
Manapság sajnos, ritka a valódi ősz, éppen ezért gondolok minden évben arra, mennyire fontos, hogy ebből a régi édes-bús őszi hangulatból átadjak valamit a fiamnak. Lehet, hogy mire ő felnő és apa lesz, már csak ezekre az emlékekre hagyatkozva mesélhet a gyerekeinek hasonlóról. Így aztán, akárcsak tavaly, Anya idén is ámokfutásba kezd!
