Merengő

Arra gondoltunk, indítunk egy rendszeresen jelentkező sorozatot, amelyben megosztjuk veletek azokat az érdekes dolgokat, gondolatokat, amelyekbe belefutottunk az utóbbi időkben. Hátha ti is érdekesnek találjátok őket! Ez a Merengő. Vágjunk is bele!

Angelina Balerina – Nemrég kaptunk egy halom könyvet egy ismerősömtől. Az ő gyerekei már nem olvassák és ránk gondoltak, amiért könyvmolyként végtelenül hálás vagyok. Köztük volt egy Angelina Balerina könyv is angolul. Nem hittem, hogy ez tetszene egy kisfiúnak, meglepő módon mégis ez volt az első, amit kért, hogy olvassak fel neki. És nem fogjátok elhinni, miért. Mert volt benne egy kép, ahol Angelina és Henry elvesznek sötét erdőben és két fénylő szemet vélnek látni. Persze az első gondolatuk az, hogy szörny (a nagy macska), pedig csak az őket kereső Luie bácsikájuk lámpásai. Azóta is nagy kedvenc ez a könyv nálunk, és büszkén mutogatja mindenkinek, hogy ebben bizony szörny van, aztán gyorsan mindenkit megnyugtat, hogy nem kell ám félni. 

Én óvom, védem itt minden félelmetes dologtól, erre kiderül, hogy így is talál olyat, amitől félhet. Nagyot nevettem. Hogy miért szeretnek félni a kicsik?

Szörnykorszak – Az előző pont kapcsán, akkor folytatom is ugyanazzal a témával, mint mondtam, most épp abban a korszakban van a gyerkőcöm, amikor mindenütt szörnyeket lát, sőt, eljátssza, hogy ő maga is egy szörny. Nem néz szörnyes mesét, mégis az erdei séta alatt, fényes nappal a szobájában és úgy általában mindenütt is szörnyeket vél látni. Sokat gondolkodtam azon, hogyan kezeljem ezt. Csípőből elsőre azt mondanám neki, nincs ott semmiféle szörny, de én is voltam gyerek, és nekem is volt ilyen időszakom, amire még élénken emlékszem. Semmit nem segített rajtam a felnőttek tagadása. Úgyhogy úgy döntöttem, úszom az árral, és inkább félig viccesen, de elzavarjuk a szörnyeket. Ez úgy tűnik bevált. Még mindig mindenütt szörnyeket lát, de már mosolyog az egészen és mutatja, hogy majd ő ellátja a baját. Nem biztos, hogy ez egy jó módszer, de nála bevált. Ti hogyan kezelitek ezt a korszakot?

Kognitív képességek – Ha már a múltkor írtam a Momnesiaról, muszáj írnom egy szuper oldalról is, ahol a mentális képességeinket fejleszthetjük játékos formában. Nem mondom, hogy könnyed játékokról van szó, sok esetben stresszesebbek, mint egy állásinterjú, ugyanakkor nagyon hasznosak. Én időnként meglátogatom az oldalt, és játszom egy kicsit. És persze mindig rádöbbenek, mennyi területen lenne jó fejleszteni magam. Ha nektek is van kedvetek kipróbálni, kattintsatok IDE, és játsszatok! 

Hála – A pszichológusok nem győzik hangsúlyozni, mennyire fontos a felnőttek és a gyerekek életében a hála megélése. Csökkenti a napi stresszt, a negatív érzelmeket és megtanít az élet naposabb oldalára koncentrálni. 

Egyébként engem személyesen is sok nehéz időszakból kimentett az, amikor egy-egy nehéz nap után sorra vettem azt, mennyi jó dolog is történt velem a nehézségek mellett. Éppen ezért, amikor olyan egy éves körül volt a kisfiam, akkor vele is elkezdtem ezt. Különösen akkor vált ez számunkra fontossá, amikor később elindult a dackorszak, és nagyon nehéz volt elaltatni. Esti mese után megkérdezem tőle, mi volt a legjobb dolog aznap, és bár még elég szegényes a szókincse, de ha máshogyan nem is, hangutánzókkal elmeséli, aztán én is elmondom, én mi mindenért voltam hálás. Nálunk ez nagyon bejött, mert utána mindig megnyugszik és könnyebben elalszik. Nem is beszélve arról, hogy este pozitív gondolatokkal zárjuk a napot, mindegy mennyire volt hisztis, vagy nálam hányszor szakadt el a cérna aznap. Van nálatok is esti rituálé? Meséljetek, van bevált módszeretek az esti "nem akarok aludni" ellen?