Hogyan közlekedj a városban – Könyvajánló

A Mit, Miért, Hogyan? könyveket azt hiszem, senkinek sem kell bemutatnom, szuper kis sorozat. Lehet használni böngészőként, lehet infókat gyűjteni belőle, és lehet akár mesét is szőni köré. Amiért mégis írok róla, vagyis kiemelten a Hogyan közlekedj a városban részről, annak az az oka, hogy kivételesen időtálló kis könyv. És itt nem csak a fizikai megjelenésére gondolok, mert úgy is elég masszív. A kis rontom bontom kisfiam már két éve intenzíven használja, és kutya baja, pedig akármilyen szomorú is, sok szép könyvet tett már eddig tönkre akaratlanul is. Hanem arra is, hogy mindig van benne valami új, amit eddig nem értett, vagy én nem gondoltam rá, hogy neki való információ. 

Először is egy kis háttérinfóval tartozom nektek, mielőtt bármit is mondanék róla. A kisfiam, Máté elég hamar, még az első szülinapja előtt elkezdett kismotorozni és bébitaxizni. Az erdő mellett élünk, nem túl forgalmas hely, illetve tud az is lenni reggel 7 és 9, és 15-18 óra között. De persze azért akkor is figyelni kell, ha elmegyünk vele sétálni. Keskeny az út, sok helyen járda sincs, ezért elég korán meg kellett tanítani a közlekedési szabályokra, amik azért itt nyilván korlátozottak. Hiszen itt nincsenek zebrák, lámpák, villamosok. Ugyanakkor, mint minden kicsi, szeleburdi volt ő is, és emellett villámgyors. Nagyon észnél kellett lenni mellette. Szerencsére ebben a férjem nagyon kemény és következetes volt, így jól megtanította mikor kell megállni, mindig szét kell nézni, mielőtt kigördül az útra, vagy elhagyja a járdaszegélyt. Hogy akkor mégis, miért volt szükségünk erre a könyvre és miért szerettem én is ő is nagyon?

Mert emellett segített felkészülni arra az őrületre is, ami Budapesten várta. Sok helyzettel, amit a könyv leírt, itt nem találkozhatott, de jó volt, hogy tudtunk róluk beszélni a könyv kapcsán. Például azt nagyon hamar megtanulta, hogy a labdát hogyan visszük az út mellett, és nem dobáljuk, mert kigurul és palacsintalabda lesz belőle. 

De ennek a könyvnek a segítségével értette meg azt is, hogy odafigyelünk ha parkoló autók mellett megyünk el, mert nem biztos, hogy meglátnak, ha szélvész módjára elhúzol mellettük. Szóval nekünk nagyon hasznos volt. 

És, ahogyan azt már említettem, korszakonként mindig képes volt számára újat adni. Egy évesen csak a sok brümm-brümm érdekelte. A busz, a rendőrautó, a betonkeverő. Nyilván ezekről vannak specifikusabb kiadványok is, de neki épp ez tetszett meg. Aztán, ahogy nőtt, elkezdték érdekelni az olyan apróságok, minthogy a néni a gyerekeket nézve fellöki az ablakmosó vizet, vagy a kutyus a pékségből kilépő gazdijától zsemlét kér. Aztán jöttek a komolyabb témák, a közlekedési szabályok, miért jó a fényvisszaverő csík a kabáton, hol közlekedjünk a járdán, a prizma és a biciklis sisak szükségessége. És mindezt beszélgetve, szórakozva tanulta meg.

Emellett bár sokan ezt negatívumként értékelik, nem az a tipikus gyerekirodalom, ami a színeivel kiégeti a retinámat. Kissé komorabb, mattabbak a színek és rengeteg felfedeznivaló van minden oldalon. A kinyitható féloldalak és lehajtható fülek pedig sokat dobnak az élményen. 

Egy szó mint száz, ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, akinek a gyerkőce szereti a böngészőket!