Őszintén szólva azt gondoltam, hogy piszok nehéz lesz a beszoktatás. Még mindig nem vagyok meggyőződve teljesen az ellenkezőjéről, de eddig sokkal gördülékenyebben ment, mint én azt vártam.
2021. szeptember 17., péntek
2021. szeptember 16., csütörtök
Fodor Ákos KÍNÁLAT
Van fény-nyelő arc
és van fény-visszaverő.
Válassz.
Választhatsz!
Fodor Ákos KÍNÁLAT
2021. szeptember 15., szerda
Anya haja égnek áll
Azt hiszem, mindenkinek vannak olyan ismerősei, akik bár a legjobb szándékkal, de folyton okoskodnak, tanácsokat osztogatnak, vagy időnként beszólnak. Az ember egy-egy ilyen hallatán azt se tudja, mit válaszoljon, annyira felkészületlenül éri, ezért összeszedtem párat, amikre így utólag már lenne frappáns válaszom. Ha eddig ezekkel még nem találkoztál, akkor azért, ha pedig neked is tele a hócipőd az ilyen beszólásokkal, akkor meg azért olvasd el!
2021. szeptember 13., hétfő
Első lépések az oviban
Szeptember 6-án kezdtük meg az újdonsült ovis és anyukájának beszoktatását. Előtte pénteken volt az első szülői értekezlet, ahol elmondták a menetrendet, a csoport felépítéséről, napirendjéről beszéltek. Érdekes lesz megtapasztalni immáron szülőként azt a világot, amit egyszer gyerekként már átéltem, végigkísérni a fiamat ezen az úton, és remélni, hogy hasznos támasza, segítője tudok lenni.
2021. szeptember 11., szombat
A gyerek oviba megy – anya meg tönkre III. rész
Március végi nap volt, amikor fenekestül felfordult kicsiny kis életünk. Szokásos napi rutinunk zajlott, amikor jött a telefon, hogy megkaptuk álmaink lakását. Ott álltunk kis lakásunkban az oviba frissen beíratott másfél évessel, egy új lakás ígéretével és anya egyre őszülő fejével.
2021. szeptember 10., péntek
Merengő
Sziasztok!
Arra gondoltunk, indítunk egy rendszeresen jelentkező sorozatot, amelyben megosztjuk veletek azokat az érdekes dolgokat, gondolatokat, amelyekbe belefutottunk az utóbbi időkben. Hátha ti is érdekesnek találjátok őket! Ez lesz a Merengő. Vágjunk is bele!
Mesemorzsa – Ez egy igazi kincsesláda! Nemrég fedeztem fel, pedig nem ma indult ez sem. Rengeteg régi és új mese van az oldalon. Mivel korosztály szerinti rendezés is van a blogon, könnyű a gyerkőcökre szabni, bár én most épp a verses mesékbe szerettem újra bele. Sütkérezem ebben a meseáradatban! Nem csak a kisfiam miatt nyitom meg naponta többször is a Mesemorzsát, hanem sok esetben a magam miatt is! Az oldalt ITT érhetitek el.
Momnesia – Ez a jelenség a Mom, vagyis az Anya és az Amnézia, szavak összetételéből kapta a nevét. Itthon kismama-elbutulásnak hívják, ami valljuk be, nem túl kedves név. Arról az állapotról van szó, amikor az anyuka sokszor alapvető dolgokat is elfelejt, keresi a szavakat, de azok csak nem jönnek a szájára. Kínos tud ez lenni, akár egy baráti társaságban van az ember, akár állásinterjúra megy. A hátterében nem a hosszabb-rövidebb szülés utáni elszigetelődés áll, hanem az agyi kapcsolatok átrendeződése. Mindez annak érdekében történik, hogy az anya ösztönei előtérbe kerülhessenek és jobban gondját tudja viselni a gyermekének. Bővebben ITT olvashattok erről a jelenségről.
Furfang – Nézzétek el nekem, hogy megint egy mesés témával jövök, de ahogy nap mint nap olvasom az állatmeséket, valami szöget ütött a fejembe. A legtöbb állatmesében ugyanaz a séma, bajba kerül, látszólag képtelen megmenekülni, nincsenek meg az adottságai hozzá, aztán hirtelen jön egy ötlet – felnőtt szemmel teljesen abszurd ötlet –, és tesz valami egészen elképesztő dolgot a megmenekülése érdekében. Túllép önmaga korlátain. Azon gondolkodtam, hogy a gyermekeink még hisznek ebben, hiszen ezt szívják magukba nap mint nap. Mi felnőttek viszont nagyon sokszor beleragadunk egy élethelyzetbe, összecsapnak a fejünk fölött a hullámok, sokszor nem látjuk a kiutat. Hová tűnik ilyenkor ez a gyermekként szinte az anyatejjel magunkba szívott rafinéria?
Lego – Tudtátok, hogy a Lego eleinte fajáték volt? Egy asztalosmester, Ole Kirk Christiansen kezdte el gyártani őket, és mintegy 15 évvel a cég elindulása után váltott át műanyagra. Ez azonban nem tetszett az akkori vásárlóknak, ezért egy időre be is kellett zárni a gyártósorokat. Csak jóval később Christiansen fia, Godtfred kezdett el újra foglalkozni vele. Nagy energiákat fektetett abba, hogy minden egyes elem tökéletesen passzoljon a másikhoz. Ez már meghozta számukra a hőn áhított sikert! Micsoda kitartás!
2021. szeptember 9., csütörtök
Hol nem volt kis mese
Egyszer volt, hol nem volt, az aupair-eken is túl,
volt egyszer egy édesanya, aki véletlenül sem púr.
Hét kis porontyával éldegélt honában
olykor boldogságban, máskor tébolydában.
(Az Apa hol volt, azt ne kérdezzétek!
Dolgozott, WoW-ozott vagy épp csak Wc-zett.)
A lényeg, hogy asszonyunk, az eszemadta,
küzdött nap mint nap, többnyire lemaradva.
A ház egész nap szaladt, ő meg utána,
néha már arra gondolt, beugrik a Dunába.
Mert a legkisebb folyton csak dúlt-fúlt,
nála a dackorszak piszkosul eldurvult.
A játékait folyton hajigálta,
Nem is csoda, ha hatodikat jól fejen találta.
Az bömbölt is már rögtön, hisz megtanulta,
Rá csak akkor figyelnek, ha bőg megvadulva.
Kicsi még a szentem, most kezdte az ovit,
Minden nap kap ott egy vagy két kis kokit.
Az ötödik... na az nem normális,
Ül a sarokban naphosszat és halandzsázik.
Zseninek mondják, de fene se tudja,
Bármit mondasz neki, rögtön van riposztja.
A negyedik cuki, nincsen baj vele,
A fejét az első épp a tálba nyomja bele.
Mi lelte őket, senki meg nem mondja,
Hisz az anyja figyelmét a harmadik elvonja.
Házit írna éppen, fogja is a tollat,
Hanem a gekkojuk ekkor odatolat.
Dühében csapkodná a kisállat fejét,
Miközben a negyedik rá prüszköli a tejét.
Az anyja rászólna, de erről lekésett,
Hiszen a második máris odalépett.
Az elsővel együtt nevelnék a többit,
De a verésen kívül nem csinálnak semmit.
Meg kell itt őrülni, gondolja az anya,
Mert ettől már neki égnek áll a haja.
Nyitná is a száját, hogy leüvöltse,
mikor az ajtó csapódik mögötte.
Hazaért az ember, és az összes pulya
Elhallgat, aztán már rohan is oda.
Anya is lehiggad, mivel nincs már vita,
Különben is nem hiába lett neki hét fia.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
