Az első részben arról írtam, miért adják be sokan már egy illetve két évesen a gyereküket oviba. Ebben a részben az óvodaválasztás "szépségeiről" lesz szó, amit mi még kis költözéssel is fűszereztünk. Nehogy unalmas legyen.
2021. szeptember 8., szerda
2021. szeptember 7., kedd
Énidő – Mert a mai anyák jó dolgukban már nem tudnak mit kitalálni
Nagyjából mindenki igényli, mégis rengetegen ekézik az egészet. Különösen a gyermektelen nők vagy az idősebb generáció szereti fennen hangoztatni erről a véleményét. Szerintük nincs szükség rá, mert anyáink idejében sem volt. Ez a mai anyukák heppje, mert lusták, vagy önzőek. Megszülik azt a kisgyereket, aztán meg panaszkodnak, milyen nehéz az életük. Pedig sokkal könnyebb manapság, mint régen, például nem kell pelenkát mosniuk (amiért őszintén mondom, mérhetetlenül hálás is vagyok). Főzniük se kell, ha nem akarnak, annyi helyről rendelhetnek. És a férjük se vár el tőlük annyi mindent, mint a régiektől.
Ezt hallgatva komolyan én is úgy érzem, mi a fene bajunk van nekünk? Az életünk egy valóra vált álom, a férjeink mind imádnak bennünket, akár főzünk, akár nem, nincsenek felénk elvárások! Nincs is más dolgunk egész nap, mint mosolygó pirospozsgás totyogókat ölelgetni és a játékaikat tologatni ide-oda! Vagy nem?
2021. szeptember 6., hétfő
Egyszerű tepsis krumpli – Így főzünk mi
Mindenkivel megesik néha, hogy elcsúszik
az idővel, vagy nem úgy jön ki a lépés, aztán ott toporog a család, hogy
éhesek, az ebéd pedig nincs kész. Ennek orvoslására találtam ki, hogy
hétköznap, amikor a férjem dolgozik, csak olyan ételt vagyok hajlandó
elkészíteni, ami gyors, egyszerű, finom, és két napra is elég. Így mindenki
jóllakik, én pedig megspórolom a stresszt, amivel egy 5 fogásos ebéd
elkészítése járna. Szoktam olyat is, de csak akkor, ha nem kell kapkodnom. Azt
ugyanis rettenetesen utálom. Azt még hozzátenném, hogy az ételeink bababarátok,
ami azt jelenti a férjem szerint, hogy sótlan (a gyerek nem ehet túl sósan,
fűszeresen). Igazából olyan alapanyagokból áll, amit már ehet. Lévén két éves,
ez kábé mindent jelent kicsit kevesebb fűszerrel, olajjal, nem csípős, szóval
bababarát.
A következő receptet egy ősrégi receptes
füzetben találtam egyik nap, mikor nem tudtam, mit főzhetnék. Gondoltam, kipróbálom. Az volt odaírva, hogy előkészítési idő 30-40 perc. Ez igaz is, ha
egyedül készíti elő az ember. Ha viszont a kisember segíteni akar, márpedig
akar, és ki tudna neki ellenállni, akkor lehet akár 1 óra is. Cserébe sokkal
finomabb, hiszen az ő kicsi kacsói mossák meg a krumplit, és adogatják.
Íme tehát a recept:
1-2 kg krumpli
3-4 fej hagyma
3-4 paradicsom
bacon szalonna
Ezeket megpucoljuk, megmossuk, felkarikázzuk. Egy tepsibe öntünk kis
olajat, arra rátesszük a krumpli karikákat, rá a hagyma, rá a paradicsom, majd
a bacon. Előmelegített sütőben lefóliázva 30-40 percig sütjük, aztán fólia
nélkül 10 percig. Kész is van!
Mi nagyon szeretjük, mert tényleg gyors, nagyon finom, nem száraz, és
könnyű, nem telíti el a gyomrunkat.
2021. szeptember 5., vasárnap
A szakértő válaszol – Óvodai beszoktatás
Egyszerre várjuk és rettegünk tőle, hiszen fontos mérföldkő gyermek és szülő életében is az óvodai beszoktatás. Anyaként tele vagyok szorongással, vajon hogy viseli majd a fiam az elválást, a sok új szabályt, az új környezetet? Kedves lesz hozzá az óvó néni, megérti majd azt a mérhetetlen mozgásigényét, ami miatt sokszor nem tud megülni a fenekén? Szeretni fogják a többiek? Sokat sír majd az elején? És én hogyan tudok elég kemény maradni, hogy ne lássa, mennyire megvisel az egész?
Sokáig lehetne még folytatni a sort, mennyi szorongással jár ez egy anya számára, de most nem teszem, hiszen – bár felnőttként engem is megvisel – sokkal hangsúlyosabb az, amit egy gyermek él át, amikor kilép az otthona megszokott, biztonságot árasztó falai közül és egy egészen más közegben kezd el szocializálódni.
Éppen ezért arra gondoltam, meghívom egy virtuális kávéra az egyik kedves pszichológus ismerősömet, Dobosné Bús Ágnest, adjon pár tanácsot, hogyan tudnám mindkettőnk számára megkönnyíteni ezt az időszakot?
2021. szeptember 4., szombat
A gyerek oviba megy – anya meg tönkre I. rész
Ahogy a bemutatkozásban írtuk, én Bécsben élek a férjemmel immáron hetedik éve. Gyönyörű város, és sorozatban nyeri a Világ legélhetőbb városa címet. Nem véletlenül. Bár úgy tudom, idén pont nem nyerte meg, nagyrészt a Covid miatti felfordulás miatt. Szóval ennek a gyönyörű városnak egy kevésbé gyönyörű szegletében, piciny lakásunkban fogant meg kis Manócskánk 2,5 évvel ezelőtt.
Köszöntünk a Retus nélkül oldalán!
Sziasztok!
Köszöntünk az oldalunkon! Viki és Aliz, a Retus nélkül bloggerei vagyunk. Több mint tíz éve lettünk barátnők, még az egyetemről ismerjük egymást, és úgy alakult az életünk, hogy csupán néhány hónap eltéréssel egyszerre élhettük át a gyermekáldás csodáját. És bár elég messze élünk egymástól, Viki Bécsben, Aliz pedig Budapest agglomerációjában, mégis közösen próbáljuk meg kibogozni, mit is jelent anyának lenni és hogyan lehetnénk jobbak.
Mindkettőnk családja életében mérföldkőhöz érkeztünk, Viki kisfia betöltötte a második életévét, Alizé pedig hamarosan három éves lesz, így aktuálissá vált az ovi-bölcsi kérdés. És ahogy az lenni szokott a nagy mérföldköveknél, rengeteg kérdés fordult meg a fejünkben, amelyeket jó lenne másokkal is kibeszélni, tanácsot kérni, ötleteket meríteni, ki hogyan csinálja, mi alapján választott ovit így a Covid kellős közepén. A legegyszerűbb pedig erre, ha mi magunk teremtjük meg ennek a felületét.
Így hát gondoltunk egy merészet, és úgy döntöttünk, ezentúl nemcsak egymás között beszéljük meg az élet nagy dolgait, hanem a nyilvánosság elé is tárjuk. Hátha lesz valaki, aki egy-egy írásunkat olvasva magára ismer!
Szóval kedves olvasók, kérünk titeket, ne csak olvassatok, de osszátok is meg velünk a tapasztalataitokat, véleményeteket, beszélgessünk!
2021. szeptember 3., péntek
Merengő
Sziasztok!
Arra gondoltunk, indítunk egy rendszeresen jelentkező sorozatot, amelyben megosztjuk veletek azokat az érdekes dolgokat, gondolatokat, amelyekbe belefutottunk az utóbbi időkben. Hátha ti is érdekesnek találjátok őket! Ez lesz a Merengő. Vágjunk is bele!
Stresszorexia – Hallottatok már erről a betegségről? Azt mondják, ez egy új keletű táplálkozási zavar, ami kimondottan a dolgozó anyákra jellemző. A legnagyobb veszélynek a motivált, az élet minden területén tökéletességre törekvő nők vannak kitéve. A családi élet és a munkahelyi elvárások között egyensúlyozni próbáló anyák, hogy utolérjék magukat és csökkentsék a stresszt, előbb csak egy-egy étkezést hagynak ki, majd szép lassan a többit is. Ennek oka egyrészt, hogy az élet egyetlen területe, amit még kontroll alatt tudnak tartani, az az evés, másrészt pedig a nagy stressz hatására az agy olyan hormont választ ki, ami étvágycsökkentő hatású.
Mesekalauz úton lévőknek – Nagyon szeretem Boldizsár Ildikó könyveit. Most éppen ezt olvasom. Eddig mindig hagytam, hogy eluralkodjon rajtam a vágy, még többet és többet olvasni az általa közzétett mesékből, de ezúttal lelassítottam. Napi egy mesét engedek meg magamnak. A reggeli kávé mellett, amíg a család többi tagja szendereg, elolvasom, és hagyom, hadd dolgozzon bennem egész nap. Egészen más így.
Babysitter – Szeptemberben még nem megy oviba a majdnem 3 éves fiam, mert évvesztes. Ezért felmerült a férjemmel bennünk a kérdés, mekkora segítséget jelentene számunkra egy babysitter. Nyárra volt néhány ajánlatunk, de akkor nem éltünk vele. Most viszont (talán) szeretnénk. Ajánlást is kaptunk, a szomszédból ismerjük is, a gyerek is találkozott már vele. Már csak azt kell kisakkoznunk, hogyan kezdjük el, melyik napokra hívjuk, mennyi idő lenne vele az ideális a gyereknek, no meg képes lennék-e átengedni a fiamat valaki másnak... A fene se gondolta volna, hogy ilyen nehéz ez! Totál felkészületlen vagyok ezt illetően. Vajon a többi anyának jobban megy ez? És ha igen, hajlandó lenne valaki megosztani velem is a titkot? :)
Krézi – A nyár folyamán teljesen beszippantottak Góg Anikó videói. Mondhatnám, és jobban is hangzana, ha azt mondanám, hogy az edzések kötötték le ennyire a figyelmem, de sajnos nem. (Pedig rám férne!) Anikó ugyanis indított egy humoros sorozatot Kréziről, az őrült anyáról, akiben egyesül mindannyiunk összes őrült gondolata. Hogy mire gondolok? Kattintsatok rá Anikó facebook oldalára, és meglátjátok! Van ovis is!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
